Kedves egy szabadnapot vett ki, hogy erről a remeknek ígérkező mókáról le ne maradjon. (lófaszt, egyedül nem bírtam volna) Gyújtőpontos, konténeres lomgyűjtő akciót hirdetett az önkormányzat. Ennek nyilván megvan a kétségtelen előnye, mert nem visz tiltott dolgot a honpolgár. Ellenben tőlünk a lehető legmesszebb sikerült kijelölni a helyet. A szomszédos lakótelep túlsó oldalán. 

Ezen már tegnap kidühöngtük magunkat, szóval mára nem maradt más, mint a kirámolás és elcipelés. A pincével kezdtük. Kosz, mocsok, rengeteg kacat. Sok olyan is, amit nem is vihetünk el a gyűjtőbe, ahol amúgy tényleg ott ült az őr. Meg a bekészített üveg bor, és egy cigány asszonyság. No de ne szaladjak előre. 

A régi gázcsövekkel kezdtük. Belülről haladtam kifelé a válogatással. Szegek, csavarok, szerszámok megúszták a szanálást. A bezacskózott és idő közben dohossá lett plüssjátékok, a felismerhetetlenné rohadt papírládák és megnevezhetetlen ócskaságok mint szépen kikerültek.

Nem telt bele sok idő, és megérkezett az első érdeklődő. Hákeziccsókolom, nem volna valami... DE! Vigyenek mindent! Azok meg vitték is szépen. Bútort, gázcsövet, ömlesztett apró vasakat, a régi csillárokat, amiketv végül nem hirdettünk meg vaterán. Szerencsénk volt velük, mert a kihordottat nyolcvan százalékát, talán többet is, mind elvitték. Délre a pince a lehetőségekhez képest rendben volt. 

Mára felfüggesztettük a diétát, kell a kalória az ilyen munkálatokhoz. Ebédet pedig rendeltünk egy közeli kifőzdéből. Aztán hozzáfogtunk a padláshoz. Ott rozsdásodtak a hajdan leszerelt konvektorok, kémyéncsövek, még egy kevés gázvezeték és szerelvény, egy baszott nagy tányér antenna félig elrohadva, meg valami, ami korábban nyugágy lehetett. Alucső az is, az olyat szokták szeretni.

Végül kettőt kellett fordulni a költözéshez vett kézikocsival. Egy kiszuperált konyhabútort, meg a régi, vesszőből font szennyesládát, utóbbit alaposan megtöltve, vittünk el a kijelölt gyűjtőponthoz. Minden mást a lomisok vittek el (hál' Isten!)

Estére is maradt egy "kevés" teendő. Kiüríteni, kitakarítani a kamrát, közben leszerelni a polcokat, majd betenni az új stelázsit, végül visszapakolni mindent. A műveletet csak egy kis időre függesztettük fel, amig elkészült a képviselőfánk. Mondjuk utánna én már nem túl sokat tettem, A kamrában nincsenek érdemeim sajnos, azt nagyrészt az én drágám végezte.

Holnapra mindketten olyanok leszünk, mint a kimosott kutyaszar...

A fejemen az a helyes lila folt tegnap este képződött. tehát nem a feleségem vert meg, hanem én vagyok fasz. Szappantartót vett, amit tapadókorongok rögzítettek volna, ha tapadtak volna rendesen. Se csempére, se fára, se műanyagra, se üvegre nem tapadtak fel. Viszont az én homlokomra olyan szépen rászívta magát az átok korong, hogy mire észbe kaptam, addigra ez lett belőle. Akkor most hülye vagyok, vagy nagyon?