Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ház... Akár ezt az írást is indíthatnám a jól bevált mesei fordulattal. A történet akkor kezdődik, amikor az ember maga kezdte kialakítani élőhelyét. Amikor a barlangok nyújtotta biztonságban felfedezte a szükségszerű kényelmetlenség is.

Kissé megtévesztő a cím, mert nem a hagyományos vályog technikáról van szó, mégis pontosan fejezi ki a lényeget. Egyszerű, gyors, olcsó építési mód, a vályoghoz hasonló, de kissé modernebb felfogású technológia. Az eredmény pedig egyszerűbb, vagy bonyolultabb szerkezetű hobbitház. Gandalf szőröslábú kis barátai laknak ilyen, amúgy nagyon takaros és szemrevaló bucka házakban. Ez esetben sem a buckaház, sem a hobbitház nem pejoratív, sőt inkább nagyon is kívánatos vonalvezetést takar. 

Az építészet úgy fejlődött, hogy az egymásra pakolható kockákat szereti. Húzunk egy egyenest, arra merőlegeseket, máris megvan a tengely, amire szerkezeti tartóelemeket lehet tervezni, köréjük pedig újabb egyenesekkel teret hozhatunk létre. Hát nekem meg kifejezetten tetszenek a kör alakú, kúpos, íves falak. Akár a talajba süllyesztve, akár kiemelkedve. A természet nem nagyon szereti a párhuzamosokat, merőlegeseket, sarkokat és hosszú egyeneseket. Leszámítva a kristályokat, de én abban bízom, hogy az emberi elme sokkal inkább éteri fénytermészetű, mint kristályos szerkezetű. 

Na szóval! Szúrj le egy karót, ez lesz az épületed közepe. Innen indulva, egy madzag segítségével rajzolj kört, tetszőlegesen választott pontokon illessz ehhez a körhöz újabb köröket, félköröket, amig el nem éred a kívánt számú helységet. határozd meg az ajtók helyét, majd kezd el a rajzolt alapvonalak mentén kiásni az alap helyét. A többit nézd meg a videóban!