Most kellene egy akciótervet készíteni. Először is lajstromba venni az elvett birtokokat, ingatlanokat. Utánajárni a telekkönyvi és kataszteri nyilvántartásoknak az egykori vármegyei és városi levéltárakban és a földhivataloknál. Arról nem is beszélve, hogy az örökösök száma (engem is beleértve) majdnem csillagászati.

Fizetek főúr, volt egy feketém

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rokon, aki úgymond benősült a belga királyi családba, de hogy ezt megtehesse, osztrák birodalmi hercegi rangot kapott a Habsburg Lotharingiai háztól (ti a magyar királytól, aki egyben az osztrák császár is volt, a csavar pedig az, hogy az ara előző férje az elhunyt magyar trónörökös volt...).

Az a mi szempontunkból pont mellékes, hogy az arát egy rebellis magyarral való újraházasodás gondolatáért kitagadta az apukája, vaghgis a belga király. Szóval adott ez a rokon, akit rangba hoztak, és egy levél a nagypapám nagypapájának, hogy ha már így alakult, akkor tán lenne már akár gróf is. Egy magyar gróf...

Álom-ásók

Na most az jutott eszembe (félig viccesen), hogy írok egy levelet a Gyurinak (aki ma "A" Habsburg), hogy akkor köszönettel elfogadnám az ükpapinak felajánlott grófi címet... Momentán az sem érdekel, hogy a hatályos jog szerint hazánkban nincsenek nemesi címek és rangok. Ez engem nem befolyásolna abban, hogy használjam őket... Meg abban sem, hogy visszaszerezzem a család birtokain kívül a társadalmi és az egyházközösségi tekintélyét is, amit persze csak társadalmi felelősségvállalással lehet becsületesen viselni.

Igaz ami igaz

Igazfalván laktak a feleségem nagyszülei, ahol erdőgazdálkodásból éltek (amíg hagyták őket) egész jól. Az új szabályozás szerint vissza lehet igényelni a korábban tulajdonolt erdőket... Eddig csak 50 hektárig, de az új szabályozás szerint nincs felső korlát. Egészen jól állunk, ha mindent összeszámolunk. A feleségem diplomás közgazdász (ez megvan, de akár), erdőbirtokos is lehetne. Én meg ugye a kvázi arisztokrata. Igaz ami igaz, egészen szép pár vagyunk mi ketten!