Hétfő reggel. Nem különösebben komor, csak amolyan átlagosan szar. Fél négy felé ébredtem fel először, a kurvateszkó nyomult bele a tudatomba. Meg az aláírandó papírok. Milyen munkavédelmi eszközöket vettünk fel? Momentán egy pár cipőt, ami viselhetetlen. Ellenben a saját pólóm egy hónapja náluk van, hogy mintául szolgáljon az egyszer talán elkészülő bentihez. Mondjuk a kurva anyjukat, hogy legalább a sajátomat kapnám vissza

Jelenleg se a sajátom nincs nálam, se a munkaruhám. Mellesleg a kaftánom azóta is lóg a levegőben. A kezdeti sikernek látszó mozzanatok teljesen elültek. Gondolom úgy vélték, hogy majd beletörődök és elfelejtem. Hát nem így lesz! Első dolgom ma a munkaügyön rákérdezni, hogy mikor is kapom meg a kártérítést.

Másrészt van még egy papír. A kötelezően letöltendő pihenőidőről. Hat óra munka után jár 20 perc kötelező pihenő, amit nem lehet nem kihasználni -mivel az túlzottan nagy terhet jelentene a munkavállalónak. A hat ledolgozott órát követő minden harmadik óra után pedig +10 perc pihenő kötelezően jár. Nálunk a nyolc órás időkerethez a pihenő idő 30 perc, tehát még túl is teljesít a munkáltató. Evben! A pihenőt elvileg a meghatározott időben lehet kivenni, nyilván pár perc eltérés belefér.

A realitás viszont az, hogy az esti műszakos nem tudja kivenni a megadott időben a kötelezően letöltendő pihenőjét ha egyedül van, mert addig nincs senki a boltban. Azt megnézném mit szólnának hozzá, ha a pihenő kezdetén leereszteném a rácsot és kimasíroznék fél óra szünetre... Gondolom lenne belőle nagy parádé.

Korábban kérdezte tőlem a főnök, hogy miért nem megyek ki addig, amig itt van a nappalos. Mondjuk szerintem baromi egyszerű. Mert kettőtől tízig dolgozik az estés a nappalos meg négyig van ott. Kettőtől négyig hiába megyek pihenni, ha nyolc után leszek fáradt. Meg nyolckor telik le a hat óra, ami után kötelező és szükséges is a pihenés...

Abba bele sem kezdek, hogy teljesen értelmetlen a tízig nyitva tartás. A napi egy, legfeljebb két vevő hamar hozzászokna ahhoz, hogy csak nyolcig, esetleg kilencig van nyitva a korábban nem is működő bolt. Megint csak no comment. Szarrágás van meg bélkitaposás minden forintocskáért ami megjelenik a kibaszott kapzsi szemük előtt. És nem hogy javulnának a dolgok, de egyre rosszabbak lesznek.

Ha az észrevételeimet (persze csak módjával) ráírom az aláírandó papírra, abból meg megint botrány lesz, ahogy abból is az volt, ha a jelenléti ívre írtam rá a szünet rubrikába, hogy egyedül nem megy. Jöttek ordítva -nem hozzám, hanem az akkor még meglévő osztályvezetőnkhöz, hogy mit képzelünk(?), az egy hivatalos dokumentum -kvázi közokirat. Már pedig ha hivatalos dokumentum, akor miért kell külön papírt írni a túlóráról!? Azt is úgy, mint ha a túlóra előre tervezett lett volna. Egy frászt volt előre tervezett, bent kellett maradni valami miatt. Miért nem lehet a jelenléti alapján elszámolni a ledolgozott munkaidőt?

Amúgy is ez a kibaszott szarakodás mindennel, az agyamra megy (és nem vagyok ezzel egyedül...). Ácsorogj a bolt előtt, de ne feltűnően, inkább csinálj úgy, mint ha valamit csinálnál... Nem fogok megtanulni úgy csinálni, mintha csinálnék valamit. Eladónak jelentkeztem, nem pantomimesnek.

Az eladónak (eddig így tudtam) az a feladata, hogy a betérő érdeklődőket tájékoztassa, a vásárlókat pedig kiszolgálja legjobb tudása szerint. Meg ez a paranoia az angoloktól, ez egyszerűen érthetetlen számomra. A nem kis számú igazgató kábé úgy van befosva az angoloktól, mint ha legalább is az atyaúristen jönne igazságot osztani a kis világukba. Félő, hogy tényleg így van. Ezek az áruházak az itteni kis igazgatócskák féltett birodalma, amibe csúnyán belerondíthatnak a nagyobbacska igazgatók.

Azt tegyük hozzá, az angolok találták fel a sorban állást, meg a koncentrációs táborokat is. Ennek fényében lehet a management félelme nem is alaptalan? Mindenesetre azt még nem sikerült kitalálnom, mi a célja a bolt előtti ácsorgásnak. Különösen azért nem, mert a vevők a pultnál keresik az illetékest. No comment. A bejáratnál állva úgy kerülnek ki miket, mintha beépített bútor volnánk. Különösen engem, mert úgy nézek ki mint bármelyik vásárló. Következésképp mit akarhatok én a vevőtől amikor ráköszönök, hogy segíthetek-é? Míg ha a pult mögött állok, akkor a helyzet teljesen egyértelmű volna.

Aztán ez a nyomorult szórólapozás. Marhául unom, hogy engem küldözgetnek állandóan szórólapot osztani. Erre is csak azt tudom mondani, hogy nem erre jelentkeztem és nem erre vettek fel. A vásárlók tájékoztatása meg nem szórólap osztás a bejáratnál, ebben majdnem biztos vagyok.

Hát ilyen ökörségeken járt az agyam ahelyett, hogy a másik oldalamra fordultam volna még egy kis alvás okán. Kurvára elegem van belőle, hogy minden ésszerűséget nélkülöző dolgokat kell csinálnom csak azért, hogy valaki kiélhesse rajtunk az ócska perverzióit. Tényleg rossz rabszolga vagyok -de nem ez marcangol. Sokkal inkább maga a tény, hogy önkéntes rabszolga lettem... Sajnos egyértelműen úgy érzem, hogy egy angol gyarmati birtok kisemmizett és semmibe vett rabszolgája vagyok nagyjából harmincezer másik szerencsétlennel együtt. Ettől nem bírok aludni éjszakánként.