Kit ne rémítene meg néha a halál gondolata? Gyerekként messzinek és érthetetlennek tűnik. Ahogy öregszem, úgy válik egyre közelebbivé, de még mindig biztonságos távolban érzem. Holot... Foglalkoztat engem is a kérdés, a nagy kérdés, mi van túl, van-e túl, van-e folytatás, van-e egyáltalán bármi, vagy egy utolsó sóhajtás és kész?
Snitt!
Egyben tökéletesen biztos vagyok, nem kerül el engem sem, így meg fogom tapasztalni magam is. Abban sokkal kevésbé vagyok biztos, hogy addig mindent el tudok-e végezni, amit szeretnék, amit kell, amit szükséges vagy muszály.
Sajátos felfogásom van a halálról. Talán nem egyedi, de számomra az egyetlen elképzelhető. Hiszek a mesékben? Igen, hiszek bennünk. Meg olyan dolgokban, mint az igazság, szeretet, boldogság, de nem hiszek a sorsban. Nem a sorsszerűségben. Az ok okozatban hiszek, a mindennel összefüggő cselekvésben hiszek. És makacsul hiszek a jövőben.
Beszolda