Én annyi mindent mondok - és annyi mindent gondolok - minden pillanatban - egészen más, egészen másmilyen vagyok. /EK/

Már csak két dorombom  van. Az egyiket szerencsétlen módon tegnap kivégeztem. Régóta nem működött már, mert elferdült a nyelve. Illetve ahogy pengettem, hozzáért a kerethez. Igyekeztem helyretenni, de az meg inkább letört... Huszadikán, ha megyünk a mesterségek ünnepére meglátogatni anyáékat, megkeresem a dorombost és veszek egy újat. Már ha találok olyat ami tetszik és nem is túl drága.

Nem tudom, hogy a MOGYra eljutunk-e, de a mesterségek ünnepére mindenképp kilátogatunk. Azt semmi áron ki nem hagyhatjuk. Persze minden évben ugyanazt látjuk, új arc, új portéka nemigen van, csak a sok kedves ismerős. Miattuk és persze a hangulat miatt megyünk. Huszadikán, mivel nemzeti ünnep, egészen biztosan nem dolgozom.

Az utóbbi napokban megfájdult a térdem. Tudom mit jelent ez. Több alázatot kell gyakorolnom. Tudom, hogy önző vagyok, hogy gyakran csak saját magammal törődök.

Tudom azt is, hogy sokat siránkozok a rossz miatt és kevés szót fordítok a jóra.

Tiborc:

Sok pénzre van szükségek: és mivel mi annyit adni nem tudunk, tehát sovány nyakunkra izmaelitákat ültettek- ez már égbe kiált. Míg tűrhetém, tűrtem becsűletesen: Most már gazember is lennék; de késő -! Ősz fő, kiszáradt kar: hová megyek?

⇔