Egyszer volt, hol nem volt, az óperencián innen, de az üveghegyen túl, volt egyszer egy legény ember. Hát ez a legényember egy éjszaka, amikor nem tudott aludni a sok gondtól, a csillagos eget nézegette, mintha az tudna neki segíteni a gondja baja ügyében. Ahogy ült a hideg éjjelen egymagában a teremtett ég alatt, és a csillagokat fürkészte, egyszer csak meglepte az álom.

Azt álmodta, hogy levelet ír, mert azt bizony senki másnak el nem mondhatja ami bántja, csak a... 

Ekkor a legényember megébredt és nyugtalanságot érzett. Még emlékezett a csonka álomra, de az istenért sem jutott eszébe egy épkézláb gondolat sem, hogy miféle úrnak, vagy ki fia borjának is kellene levelet írnia. De hát az éjszaka újra csak erőt vett rajta. Feje lassan lebillent és ahogy kezdett egyenletesen szuszogni, máris visszapenderedett az álomba.

Úgy látta, hogy a címzést már felrótta a papírosra, már csak a sok panaszt kellett volna lekörmölnie. Hozzá is kezdett -volna, de csak a papírost böködte a tolla hegyével. Annyi baja volt, hogy el sem tudta kezdeni. nagy levegőt vett, akkurátusan a sor eleje fölé helyezte a tollat és már kezdte is írni...

Igen ám, de ekkor megint felriadt az álomból a legény ember. Belegondolt, hol is kezdje a felsorolást: hogy az élet így meg úgy veri, hogy a sorsa csak rosszakat ád, hogy így meg úgy fáj, hogy a szomszéd lova is, meg még az ág is húzza... És ahogy szépen összeszedegette minden baját, szépen el is szenderedett megint. vagyis csak elszenderedett volna, mert ahogy lecsuklott a feje és elnyílott a szája, egy gonosz kis csillagocska utolsó pislákolása éppen belefészkelte magát a résnyire tárt szemébe. Keletről pirkad az ég alja, ideje van a dolognak.

Nem volt mit tenni, a legényember feltápászkodott, belekezdett a munkába és elhatározta, hogy ma olyan keményen dolgozik, ahogy csak tud. Ha  más haszna nem is lesz, de legalább úgy elfárad estére, hogy holnap hajnalig, a csillagfigyelős morfondírozás helyett inkább alszik majd egy jót.

Hát így volt, ha így volt, mert tán igaz sem volt. De igaz lehetett mégis, mert akitől a mesét hallottam, úgy mondta el, mint aki tudja miről beszél.