Nehezen ébredtem reggel. Fájós, rosszalvós éjszaka volt. Izomlázam van és azt hiszem, hogy egész éjjel forgolódtam. Még a fejem is fáj kicsit a jobb fülem fölött. Mint ha agyonvertek volna.

Ránéztem az órámra, soha nem veszem le, fél hármat mutat -körülbelül úgy is érzem magam. Láttam, hogy a kedves a fürdőszobában van és épp meg akartam tőle kérdezni, hogy mi a fenét csinál a kádban állva hajnali fél háromkor, amikor megkérdezte: látom-e mennyi az idő? Kicsit elaludt -mondja, nem bírt időben felkelni. Hat óra van...

Hová tűnt három és fél órám? Ez egy mechanikus óra, önmagát húzza fel, tehát az elem nem merülhetett le és az elektronikáját sem tudja megzavarni holmi "napszél" mágneses nyalábja, ami véletlenül pont az órámat találja el. És bár néha késik pár percet, ha sokáig nem nézek rá, akkor akár egy fertály órát is, de tegnap délben állítottam a pontos időhöz a mutatókat.

Ki vette el azt a három és fél órát tőlem? És milyen céllal? És miért úgy, hogy én csak ilyen közvetett módon következtethetek rá, hogy eltűnt az életemből három és fél óra? Mondjuk az jobban tetszett volna, ha megkérdeznek róla, hogy adom-e, esetleg azt is elmondják, hogy mire kérik el, de ha ezt nem is lehet, legalább érezzem úgy, mint ha remekül kipihentem volna magam.

Most olyan érzésem van, mint ha egész éjjel préshengerek között járattak volna és egyetlen ép csontom sem lenne. Vagy a fájás a tegnapi testmozgás eredménye volna? Ááá, nem ám fittness, hóhányás! Az az igazi! De az még mindig nem magyarázza meg, hogy hová tűnt három és fél óra hossza a karórámból?