A vasárnap legyen a családoké és az embereké!

Ezt a bejegyzést munka közben tettem fel. ILyet nem szoktam csinálni, de a dátum egy vasárnapi napot takar, az időpont pedig az esti órákban volt. A legteljesebb mértékben elutasítom a kereskedelmi láncok vasárnapi nyitvatartását.

A vasárnap arra való, hogy dícsérjük az Urat, hogy a családunkkal töltsük, hogy kellőképp regenerálódjunk, hogy a heti feszültségeket természetjárással, sporttal, vagy családi kikapcsolódással töltsük. A vasárnap legyen a családoké, és ne a multinacionális vállalatoké.

Furcsa módon a rendszerváltás előtt sem tüntettek tömegek azért, hogy a vasárnapot közös plázázással, vagy a heti nagybevásárlással tölthessék. Hihetetlen, de akkor sem haltak éhen az emberek, ahogy ma is meg tudja oldani mindenki az ünnepek előtti nagybevásárlását.

Mellesleg azt nem bánom, ha néhány kisbolt, vagy bizonyos méretet el nem érő üzlet nyitva legyen. Ha kereskedelem, akkor legyen a vasárnap az esélyegyenlőség jegyében a kiskereskedőké, a sarki fűszeresé, a tömbház aljában lévő nonstopé. Már ha a tulajdonos vállalja, hogy maga áll a pult mögé kiszolgálni. Az ABC jellegű boltokban pedig védettek legyenek a családosok a vasárnapi munkával szemben. Nem kitolás ez az egyedülállókkal, de élvezhessenek ennyi előnyt azok, akik gyermeket vállaltak. Adjuk meg a módját a vasárnapnak!

Az mondjuk felháborított, amikor egy 2009-es interjúban például a Tesco egyik vezetője azt nyilatkozta, hogy a vasárnapi kötelező zárva tartás kihatással lehet a munkanélküliségre is, mivel az ilyen irányú törvény meghozása elbocsátási hullámot indíthatna el. Másfelől a statisztikák kozmetikázott adatai is legalább 10-15 százalékos túldolgoztatásról beszélnek jellemzően szintén pont a Tesconál.

Én határozottan azon a véleményen vagyok, hogy a hypermarketeknek szombaton kettőkor le kell húzni a rolót és csak hétfő reggel nyithatnak ki. Mert a legkisebb is számít!