Oldamur – Első kaland a rengetegben.

Ebben a történetben Oldamur elindul, hogy soha nem látott kalandjaival felkutassa eltűnt szüleit. Az Árnyerdőben olyan dolgok történnek meg, amik máshol elképzelhetetlenek volnának. Hősünknek ugyancsak fel kell kötnie nadrágját, hogy sikeresen véghezvihesse küldetését. Sikerül túlélnie a hihetetlen kihívásokkal teli utazást?

Az elmúlt ötszáz évben az Árnyerdőt senki nem nem járta. Híre olyan rossz, hogy teremtett lélek még a közelébe sem ment. Útjait leszakadt ágak és sziklák zárják el, és a fény sem éri a sűrű lombkoronán át. A Fák olyan magasra nőnek, mint a hegyek, ágaik vastagabbak mint máshol egy törzs, lombjuk olyan dús, hogy azon a legnagyobb fény is alig dereng át. Így aztán az Árnyerdőben alig telepszik meg az élet. Ennek ellenére nem üres, sőt nagyon is tele van –de nem élettel, hanem gonosz lelkekkel, akik máshol nem találtak menedéket.

Oldamur nem előkelő származású. Szülei földművesek voltak az Árnyerdő melletti Sycambriában, amig egy titokzatos napon el nem tűntek. A falubéliek mesélik, hogy pontosan 100 évenként egy erős démon száll az Árnyerdő felett és romlatlan lelkekre vadászik a környező földeken. Oldamur szülei valószínű, hogy ennek a gonosz erőnek a fogságába kerültek. Mesélik azt is az öregek, hogy ez a démon nem öli meg áldozatait. Szolgávájá teszi és gyötri őket, mert a szenvedésükből merít erőt saját létezéséhez.

Életnek nem lehetne azt mondani –mesélik a környékbeliek, mert régen, az emlékezet előtti időkben ez a szellem egy Trullan varázsló volt. Gonosz birodalmában az Északi-fák szellemével kötött egyezség alapján uralkodott. Ez a gonosz birodalom veszélybe sodorta a környék békés, földművelő népeit. Segítséget kértek hát a Tündéktől, akik a legjobb mágusaikat küldték. Végül nem ölték meg Darlant, a gonosz varázslót, de elvették hatalmát.

Oldamur gyerekkorában sokat hallotta ezt a történetet, de nem hitte, hogy igaz lehet. Most azonban szülei nyomát vesztve arra készül, hogy feltárja a homályos rengeteg titkát. Összeszedte hát minden bátorságát és felkészült a nagy útra.

Most itt áll a rengetegbe vezető egyetlen ismert úton, amit ember nem járt már ötszáz éve. Az égig érő fák láttán összeszorult a szíve, de elhatározása erős: Felkutatja idős szüleit. Mély levegőt vett, még egyszer visszanézett Sycambriára. Aztán átlépett a soha nem látott világ peremén. Különös, nyomasztó érzés fogta el, ahogy beljebb ért a homályban. Szeme előtt ismertlen világ jelent meg. Olyan aprónak érezte magát, mintha hangya lett volna egy búzamezőn. Először is azt vette észre, hogy az addig mindent betöltő vidám csivitelés tűnt el. Háta mögött a rengeteg úgy fogta le a külvilág minden zaját, mint ha azok soha nem is léteztek volna. Hirtelen ráborult az Árnyerdő minden félelme és nyomorúsága. Szorosan megmarkolta tarisznyáját, másik kezével pedig egyetlen utitársát, hűséges Sólyom madarát. Horos –a sólyom minig vele volt. Olyanok voltak mint a testvérek, hiszen együtt nőtek fel.

Oldamur megjelenésében igencsak hétköznapinak volt mondható. Népe nem különösebben kecses, termete olyan, amilyen a nehéz élethez szokott földműveseké. Makacsul ragaszkodik az élethez és a szokásokhoz. Öltözéke egyszerű vászonruha, vállán állatbőrből készült takaró, hogy megvédje a hűvös szelektől. Az ifjak hamar megtanulják, hogy mindenért meg kell harcolni, mert a természet semmit nem ad ajándékba. Ugyanakkor mindent ismer, amit füvekről, fákról és állatokról ismerni lehet. Most mégis olyan környezetbe került, ahol bármit megérint, ismeretlennek és idegennek találja. Egyetlen fegyvere az íja, amitől semmi körülmények között meg nem válna. Oldalán erős vászon tarisznya, ebben viszi azt a kevés elemózsiát, amit összekészített. Tarsolyában tűzkészség, még jól jöhet.

Ahogy rótta az ismeretlen utat a rengeteg belsejébe, hirtelen elfogta egy érzés. Mintha körbe járna, hiszen az előtte lévő hatalmas törzs olyan ismerős. Bár ahogy körbenéz, minden hatalmas fatörzs ugyan olyannak néz ki. Előveszi kését, és jelet ró a kemény fatörzsbe. Ahogy a penge a fát éri, különös hangot hall. Mintha gyerek sírás lenne. Éles és erős hang, de nem a föld felszínén, hanem magasan a feje felett terjed. Már amennyire egy ilyen rengetegben bármilyen hang terjedni tud. A sivításon kívül mást is hall, de az leginkább egy vadállat morgására emlékeztet. Ahogy belenéz az erdőbe, mint ha mozgást látna a gyökerek között. A morgás és a mozgás együtt semmiképp nem megnyugtató párosítás. Íját leveszi válláról és a vesszőket is keze ügyébe készíti. Ki tudja miféle fenevadak fenik rá fogukat? Lép egyet a mozgás felé, akkor ott eltűnik, máshol meg felbukkan ujra. És mindig csak a szeme sarkából látja, soha nem maga előtt. Közben az útra is figyelmie kell, mert egyre nehezebben találja az ösvényt maga előtt. Mindenhol a görcsös gyökerek, mint ha emberi kezek volnának, amik a mocsárból kinyúlva kapaszkodnak az élet utolsó lehetőségébe. A görcsös ujjak között sziklák nehezítik a járást, minden lépést kétszer is meg kell fontolni. A sziklákon valami csúszós nedv folyik, mint ha az ujjak véreznének. Kellemetlen bűzt áraszt, de ártalmatlannak tűnik a nyálka.

A sűrűsödő homályban egyre kevésbé látni a körvonalakat is, mert a félhomályt csak néha töri meg valami földöntúli fény. Az már nem is a nap lehet, csak lidércfény. A mesékből úgy tudja Oldamur, hogy a lidércfény tévútra csalja a gyanútlan utazót. Ugyan senkivel nem találkozott még aki ilyet maga látott volna, de annál inkább óvatosságra inti a különös jelenség. Mindenesetre legalább valamit lát, ha nem is túl sokat.

Hirtelen, egyre közeledő vonyítás és csaholás töri meg a pillanatnyi csendet -farkasok lehetnek. Oldamur nekiiramodik és egy megfelelő fatörzsre kapaszkodik. A fák sokkal nagyobbak, mint amiket eddig látott, törzsük is vastagabb, de így a kérgük repedéseiben kapaszkodva fel tud mászni rájuk. A lombkoronát ugyan nem érte el, de elég magasra került, hogy a fenevadak ne vegyék észre. El vannak foglalva az üldözéssel. Pontosan  nem látta mit üldöznek, de ebben a percben az a legfontosabb, hogy nem őt.

A fa ágain kuporogva azt veszi észre, hogy az ágak nem mozdulatlanok. Mint ha mozognának, pedig sem szél, sem más látható erő nem mozgatja azokat. Amikor elült a csetepaté, és már biztonságosnak látszik az erdő, újra lemászik a földre. Ott különös nyomokat talál. Mintha finom fátyol borítaná a nemrég csupasz földet. Az ismeretlen anyag leginkább a földön vadászó pókok hálócsapdáira emlékeztet.

Oldamur már azt sem tudja pontosan, mióta rója az úttalan Árnyerdőt. Leül hát kicsit, hogy megpihenjen, szeme hozzászokjon a félhomályhoz és a tájhoz. A Sólymot nem engedi szabadon repülni mert fél, hogy az elvész a sűrű erdőben. Tarisznyájából elemózsiát vesz elő. Megeteti madarát, majd maga is eszik néhány falatot. Nem sokat, hiszen alig hozott magával. Bízott benne, hogy az erdőben megtalálja majd az ehető dolgokat. A rengeteg különös élmény és izgalom hamar elnyomja és álomra szenderül.

Álmot látott. Még nem tudja pontosan értelmezni, de mintha útmutatást kapott volna. Álmában a szüleit látta, akik egy barlangban vannak. Anyja figyelmeztette, hogy óvakodjon a sötétségtől és a csalfa fényektől, de kerülje a fák odvait is.

Az álom ahogy jött, úgy véget is ért. Ahogy kinyitotta szemét, ezer és ezer denevért látott közeledni. Éles rikácsolásuk olyan volt, mint amikor a fa kérgét felhasította. Íjával hiába lőtt közéjük, egy elpusztult denevér mögött két másik jött. A denevérek úgy zuhannak a földig mint a kő, majd hatalmas lendülettel fordulnak Oldamur felé. Egy vessző véletlenül szikrát vet egy nagy kövön. A ragacsos nyálka, ami a gyökerekből szivárog, hirtelen lángra lobban. Ettől a denevérek megtorpantak, és mintha felhagynának a támadással. Oldamur eztán minden vesszőt belemárt a nyálkába és meggyújta a vesszők hegyét. A tűz úgy tűnik megfékezi a rengeteg denevért, a támadás megáll és a repülő lények elvonulnak.

Az apró lángok alig érik a fák kérgét, de azok mintha megpróbálnák a tüzet eloltani. Alacsonyabban lévő ágaikkal legyezni kezdenek, hogy szelet keltsenek. A pislákolás hamar ki is alszik. Oldamur fontos dolgokat tanult. A fák nedve gyúlékony, azzal védekezhet a vadállatokkal szemben. És rájött arra is, hogy a fák képesek tudatosan mozogni, bár a mozgásuk általában elég lassú. De az ágakkal elég nagy szelet tudnak kelteni, ha védik magukat. Nem mellékesen a gyökerek közül gyűjtött nyálkával bármikor tud fényt csinálni, ha tisztán akarja látni mi van előtte.

Tovább halad a mélységes erdőben, mig egy barlang szájához nem ér. Érzi, hogy újabb kihívás várja, és nem is téved. A sziklák nyílásából egy hatalmas pók bukkan elő fenyegetően. Csáprágóival csapkod Oldamur felé, akinek sikerül elugrani a támadás elöl. Nyilával célba veszi a pókot, de minden vessző lepattan a sűrű szőrrel borított testéről. A pók ugyan hátat fordít, de ez korántsem a támadás vége. Sőt még csak most jön a java. Potrohából hálót lő a harcos felé, aki csak nagy nehezn tud elugrani előle. És ahogy viaskodnak, egyre nagyobb felületen kell kikerülnie a finom selyemcsapdákat –amibe ha nem vigyáz, könnyen belegabalyodhat.

Újra a nyálkát veszi elő, amit begyűjtott a gyökerek közül. Meggyújtja, de a hálót nem lehet felgyújtani vele. Viszont néhány pillanatot szerez, hogy a solymot el tudja engedni. A pók most a felszálló madár felé csap, de az gyors röptével kicselezi a fenevadat. A pók felágaskodik, hogy a madarat elérej. Oldamur a kínálkozó alkalmat kihasználva a szabadon maradt puha hasát veszi célba, és el is találja. Gyors sorozatot lő az állat védtelen testébe, amivel sikerül leterítenie a támadót. Azomban a barlangban a veszélyek nem szűnnek meg.

A finom szálakkal borított barlangban félő, hogy az óvatlan betolakodó menthetetlenül belegabalyodik a pókselyembe. Csak az itt-ott kimeredező sziklákon ugrálva tud haladni célja felé. Ovatosan kell tovább menni, hiszen a sziklák itt is csúszós, nedvesek a nagy párától. Ráadásul látni is nehéz a ködben, így csak az utolsó pillanatban tudja kikerülni hősünk a belógó, borotvaéles cseppköveket. A barlangban az elhullott állatok maradványain kívül szinte semmit nem talál, a küldetés mégis sikeres. Ugyanis a járat legvégén rábukkan a szikklába vésett Tünde mágusok feliratára.

Elolvasni nem tudja kusza rovátkáknak tűnő írást, de aprólékosan lemásolja a szöveget és gondosan elteszi. Kifelé már újabb veszély nem fenyegeti, de most is nagyon vigyázva lépked, nehogy itt rekedjen és dolga végezetlenül pusztuljon el a kietlen barlangban. Ahogy kilép a sziklaüregből, megtalálja az út folytatását, ami eddig rejtve volt előtte. A barlang szájában még gyűjt a pókszövetből, ki tudja mire lesz jó.

A kimerítő erőpróba után kis pihenőt tart. Tüzet gyújt és újabb álmot kér. A látomásban megjelenik egy tó a sűrű közepén. A tóban egy erdei lény lakik, aki segíthet neki megfejteni a fontosnak tűnő írást. Nem túl barátságos, de ha ajándékot visz neki, azzal jobb belátásra térítheti az erdei szerzetet.

Oldamur megigazgatja ruháját, összeszedi megmaradt vesszőit és rendbe hozza íját, majd útját tovább folytatja az ismeretlenbe. Mivel összesen egy utat lát, nem kérdés merre megy tovább. Reméli, hogy megtalálja a tó lakóját. Belefúj sípjába, hogy kedves madarát, Horost visszahívja. Így indulnak tovább a veszélyekkel teli erdőben.

Út közben újra hallja a farkascsaholást, de már tudja hogyan kerülje el az állatokat. Viszont élelme fogytán, tehát ennivalót kell keresnie. A kopár talajon alig látni mást a mohán és nyálkán kívül. A fák kérge sem rejti ehető rovarok lárváját. Az egész rengeteg szinte teljesen élettelen. Mivel úgy is a fák koronájába kapaszkodott megint, felmászik amilyen magasra csak tud. Egyrészt azt reméli, hogy feljebb, ahol több a fény, talál valami ehetőt, másrészt pedig szét akar nézni, hogy merre kell mennie.

Ahol a lomb egyre sűrűbb, valóban több lénnyel is találkozik, de egyik sem fogadja barátsággal. Sőt inkább megpróbálják elkapni, talán hogy megegyék. Ilyenek a leginkább sáskára emlékeztető rovarok, akik erős karmaikkal csapkodnak felé. nagyon ügyesen kell szökkennie a fák törzsének repedésein, hogy minden támadást kivédjen. Végül egy sáska olyan közel csap hozzá, hogy még a ruháját is elszaggatja. Ennek a fele sem tréfa. Oldamur szökken egy nagyot, és átugrik egy szemközti nagyobb ágra. Szerencsétlenségére épp a fa odvában landol. A kintről szűkösnek tűnő bejárat mögött tágas tér fogadja.

És meglepően világos is van ahhoz képest, hogy egy fa törzsében jár. Tulajdonképpen egy terembe került. Mint ha épített ház volna. Középen asztal, megterítve roskadozik a finom falatoktól. A meglepő látvány igencsak csábító. Ahogy a finomságok illata belengi a teret, Oldamur egy tál gyümölcs felé nyúl. De hamar megtorpan, mert eszébe jut anyja intelme. Kerülje a fák odvát és a delejes lidércfényeket. Ahogy felocsudik a szemfényvesztésből rájön, hogy csak a képzelete játszik vele és valójában egy éhes lény odujában van. A látomást csak a bódító illat hozta létre az elméjében.

Szerencséje, hogy nem nyúlt a falatokhoz, hiszen azzal a szervezetébe juttatta volna a mérget amivel az odut lakó Nyammogó megölte volna. A lény lassú mozgású és félénk, így csak a mozgásképtelenné tett áldozatait tudja elfogyasztani. Lábaival erősen megkapaszkodik az odu falában, és szájából emésztő nedveket bocsát az elkábított áldozatra. Aztán, mint a legyek, felszürcsöli a hevenyészett levest. Támadása nagyon alattomos, hiszen egyre erősebb káprázatot bocsát az óvatlanra. A bódító gáz belégzése egyre jobban legyengíti a leendő vacsorát, mig az végül moccanni sem lesz képes. Oldamur jobban teszi, ha kifelé veszi az útját.

Éppcsak sikerült megmenekülnie, de a bódító illat forrását jelentő gömbökből ötöt sikerült megszereznie. Úgy néznek ki, mint az éretlen gránátalmák. A nyammogó bőrén képződnek a kis tasakok, és onnan pottyannak le. Ahogy az oduba lépett Oldamur, ezeket taposta szét. Amig a külső burok sértetlen, addig teljesen biztonságosak, de ha felrepednek kipárolog belőlük az ámító gáz. Talán még jól jöhet, de nagyon óvatosan kell bánni velük.

A fa törzsén felfelé kapaszkodva végül eléri a lombkoronát. Nem csalódott, hiszen arcát megint a nap fénye érte és a fák vastag húsú levelei is ehetők, mi több igencsak táplálók. Minden élet, ami a fákban valaha létezett, ezekben a még mindig élő levelekben gyűlik össze.

A fák a gonosz Darlan parancsára a sötétséget szolgálják, de ahol a napfénnyel találkoznak, ott bennük is megmaradt igazi valójuk. A törzsük és árnyékuk gátat szab az életnek, de itt fent, mint ha minden teljesen más volna. Darlan nem tudta a fákból kiölni a teljes életet.

Oldamur végre nyugodtan hajthatja álomra fejét, hogy kipihenjen minden eddigi fáradalmat. Ő is és Sólyma is újabb álomra szenderülnek. Álmában megjelent neki a gonosz varázsló. Ez nem jelent jót, hiszen már tud a betolakodóról. Innentől még nehezebb lesz Oldamur dolga, hiszen eddig csak a rengeteggel kellett megkűzdenie, most már a varázslóval is.

A rövid, de pihentető álomból egy ismerős hang ébresztette. Mintha anyja szólongatta volna, hogy jöjjön, mert egyre fogy az idejük. Oldamur felpattant és belenézett a most már ködös rengetegbe. Darlan megparancsolta az uralma alatt álló vizeknek, hogy pára alakjában szálljanak fel és homályosítsák el a betolakodó látását. De szerencsére a Sólyom szemét nem vakítja a káprázat, így most ő vezeti a vándort.

Hamar rájönnek azomban, hogy vissza kell menniük a talajra, hiszen közelednek a tóhoz. Lemászni épp olyan veszélyes, mint felfelé volt. El kell kerülni az odvakat és a sáskákat is. Ráadásul most egy újabb lény állja Oldamur útját. A Fakúszó egy gyökerek és sziklák között megbújó ragadozó, ami hosszú, borostyán szerű indáival a fák törzsein kutatva keresi áldozatát. Ha elkapja, akkor elkezdi szájához vonszolni a szerencsétlen prédát. Oldamur lábát elkapja egy ilyen inda és elkezdi lefelé cibálni. Egyre sebesebben csúsznak le a föld felé. Oldamur már látja is a szájat, ami tátogva várja a finom falatot. Az utolsó pillanatban jut eszébe a Nyammogó gránátalmája. Az elsővel célt téveszt, miközben sebesen közeledik a végzete felé. A második lepattan a fakúszó fogairól, de a harmadikat épp időben sikerül a pofájába hajítani. Az éles fogakon felhasadó mérges gáz meglepően hamar hatni kezd és végez az indaszörnnyel.

Oldamur késével levagdossa magáról a még mindig rángatózó indákat. Szerencséjére a fenevad pont a jó irányba cibálta, hiszen most ott áll a tó partján. Körbejárja a tavat, de abban semmiféle élő lény nyomát nem látja. Ahogy szólongatja a vízi szerzetet, felzavar egy csapat denevért, ezek vérszomlyasan kezdik támadni. Oldamur a már bevált módszerrel az ágakról gyüjtött nyálkával keni be a nyilvesszők végét, meggyújtja azokat és a kövere céloz. A felgyúló tüzek most is elriasztják a vérszopókat.

De nem csak ők veszik észre a tüzet. A tó lakója is felébred a fényre. Kidugja fejét, hogy megnézze mi okozza a felfordulást. Megpillantja Oldamurt és dühösen mordul rá. A Fiú épp válaszolna, amikor eddig soha nem látott sötét villám csapódik be mellette a parton. Majd még egy és egy újabb. A vízi lény megragadja Oldamur karját és a mélybe rántja. Oldamur kapálódzik, de nem tud mit tenni, így hagyja magát sodortatni.

Odalent egy hatalmas terembe pottyannak. A vízi szerzet otthona. Korábban a föld felszínén volt, de amikor a gonosz varázsló megátkozta az erdőt, A vízi manó jobbnak látta leköltözni a mélybe. Itt viszonylag békésen éli magányos életét. Agás fajtája utolsó éléő tagja. Családtagjai már régen meghaltak, felesége és gyermekei sem élnek már. Bánatát csak a muhrgot golyó okozta bódulat tudja ideig-óráig enyhíteni.

Termete apró, bőre a fénytelen világban majdnem átlátszóvá vált. Mélyen ülő fényes fekete szemei olyan szúrósak, mint egy tőr. Tekintete egyszerre rémisztő és érdeklődő. Talán a meglepettség szikrája is ott bújik az apró arcocskán. Egyetlen szórakozása egy távoli finomság fogyasztása, de az nagyon ritka errefelé. A muhrgot golyó fent terem a fák lombjai között és csak nagyon ritkán kerül le véletlenül egy-egy a tó fenekére.

Oldamur eszébe jut a Nyammogó maradék két gránátalmája, előveszi őket. Láss csodát, ez épp a muhrgot golyó. Agás annyira megörül ennek, hogy így sikerül rávenni a szöveg lefordítására. Neki is látnak a munkának.

Amikor a világban még nem uralkodott el a gonoszság és a sötét, a varázslatos lények barátságban és békességben éltek egymással. Nem volt ritka, hogy meglátogatták egymást. Ilyenkor történeteket meséltek egymásnak, megvitatták az élet dolgait. Így aztán az is előfordult, hogy saját tudományukra is megtanították a másikat. Egy ilyen alkalommal tanította meg Agás ősöreg apjának a Tündék különös írását egy öreg mágus.

Az hamar kiderül, hogy a szöveg épp Tünde nyelven van írva, de olvasása nem egyszerű. Több, mint 500 éve senki nem látott már Tünde írást, és ez amúgy is különös mágus nyelvezettel van megfogalmazva. Titkos tudást őriz. Oldamur nagyon jól tette, hogy lemásolta, mert ebben van az a nagy titok, amivel legyőzhető a gonosz Darlan.

Így szól az írás:

Mi, akik Tünde mágusok vagyunk, és akik elvettük a sötét Trullan varázsló erejét, most megadjuk neked a tudást, amivel a gonosz birodalmát újra a napfény, a béke és boldogság otthonává teheted. A feladatod nagy, és ha elbuksz, veled bukik el a remény is mindörökre!

Vigyázz tehát, hogy szavunkat jól megtartsd, máskülönben kínok kínjával lakolsz az idők végezetéig.

Azért tehát indulj el az erdő mélyére és keresd meg a tárgyakat, amiket megmutatunk neked. Mert tudd meg, hogy csak ezekkel a tárgyakkal győzheted le a gonosz hatalmát, amivel szembe kell nézned, ha eljő az ideje. És a tárgyakat gondosan őrizzed azért, hogy amikor itt az idejük, készen legyenek és hasznodra váljanak mindazok. És ahogy a fény, úgy a sötét is ellened fordul, azért a szívedben a bátorság soha meg ne fogyjon. Te csak figyeld, mit súgnak neked az illanó árnyak.

Most a szavunkat jól megfogadd és abban bízvást indulj el, hogy minden erdők szellemét felszabadítva végezd be dolgodat!

Oldamur a szavak hallatán megborzongott, mert most érezte áűt először, hogy nem csak idős szüleit kell megszabadítania, de az Árnyerdőt gonoszságra kényszerítő varázslót is le kell győzze. 

A történetben főhősünknek kalandos úton kell összegyűjtenie mindazokat a tárgyakat, amik segíthetnek a feladatai során. Az Árnyerdőben nincsenek véletlenek, és a dolgok gyakran nem annak látszanak, amik. Egy veszélyes helyzetről könnnyen kiderülhet, hogy további feladataihoz adnak újabb támpontot. Ami egyszer veszélyt jelent rá, az talán egy feladat kulcsa lehet később. A láthatatlan mágusok egész útján elkísérik, ahogy anyja óvó intelmei is.

Kalandjai során Oldamur tapasztalatot szerez, amivel az egyre nehezedő kihívásoknak is képes megfelelni. Útja végén kiderül, hogy a tárgyak, amiket keresett mind részei egy titkos tervnek, amit a Tünde mágusok –a Darlannal kötött alku értelmében nem tehettek meg eddig. 

Oldamur második kalandja, a bűvös tárgyak felkutatása.

Ebben a fejezetben Oldamur elindul, hogy mind a hét bűvös erejű tárgyat összegyűjtse. Útja során újabb különös lényekkel találkozik,. de felbukkan néhány korábbi ellenfele is. Küldetésében néhány szereplő gátolni próbálja, mások közömbösek, de némelyik lény csodálatos módon segítségére siet, amikor a legnagyobb szükség van rá. Azt előre nem tudhatja a harcos ifjú, hogy kiben bízhat és kitől kell tartózkodnia.

Oldamur harmadik kalandja, a szülei kiszabadítása.

Oldamur ebben a fejezetben kalandos úton elérkezik szüleihez, akiket az évszázadok során elrabolt társaikkal együtt ki kell szabadítania. A fogságban lévők némelyike örül ennek a fejleménynek, de akad olyan is, aki a küldetést igyekszik meghiusítani. velük vagy egyezséget kell kötni, vagy más módon kell megtalálni egy a megoldást. Oldumar tudja jól, hogy vagy felszabadít mindenkit, vagy maga is örökös szolgaságba kerül az Árnyerdő legmélyebb bugyraiban. A történet csak úgy folytatódik, ha Oldumar sikerrel jár.

Oldamur negyedik kalandja, harc a mágussal.

A kalandok folytatódnak ebben a történetben. Oldamur megkeresi a gonosz varázsló rejtekét, ahol a csapdákon és furfangos bűbájokon kell átverekednie magát. A megszerzett bűvös tárgyak segítségével kell kijátszania minden ellene irányuló cselt, de nincs könnyű dolga. Ugyan is a tárgyak sem azok, aminek korábban látszottak. Nem elég rájönni melyik tárgyra van szüksége, de ki kell találni azt is, hogyan kell használni azt a gonosz hatalma ellen. Ha Darlan legyőzi, örökké élet és halál urává válik nem csak az Árnyerdőben, de lassan az egész világon is. vajon megmenekül az ifjú?

Oldamur újabb küldetése, a varázslók felkutatása.

Ebben a történetben Oldamurnak fel kell kutatnia a Tünde varázslókat, mert csak az Ő segítségükkel győzheti le a gonosz Darlant. A Tündék ugyanakkor vonakodnak segíteni neki, hiszen köti őket az egykori megállapodás. Hősünknek rá kell jönnie, miként hívhatja harcba a tartózkodó mágusokat a gonosz ellen. Sikerül elérnie célját? Vagy a Tüöndék végül cserben hagyják? Ha így történne, a világ a gonosz kezébe kerül!

Oldamur hatodik kalandja, visszatérés az Árnyerdőbe

Ha sikerült a Tündéket maga mellé állítani, akkor vissza kell menjen az egyre gonoszabb Árnyerdőbe, ahol eddig nem látott szörnyekkel kell megkűzdenie. Olyan kihívásokkal találja magát szembe, ahol már nem csak testi erejét és ügyességét kell használnia, de igen nagy szüksége van a szerencséáre is -vagy a Tündék segítségére. Feladata most minden eddiginél nehezebb, mert a gonosz ellen nem csak a valóságban, de saját magában is meg kell harcolnia. vajon sikerül megtisztulnia és belső ártatlanságával legyőzni az eredendő gonoszt, vagy elbukik?

Oldamur hetedik kalandja, az Árnyerdő felszabadítása

Ebben a történetben Oldamur már nem egyszerűen a varázslóval kűzd meg, de ellenfele maga gonosz. A testetlen erő, ami hatalma alatt tartja az Árnyerdő lakóit. Soha nem látott harc veszi kezdetét, mert most a JÓ küzd meg a ROSSZal. Ha Oldamur győz, át kell vennie az Árnyerdő trónját és helyre kell állítania a rendet. Ebben lehetnek segítségére a hajdani rabok, akik az eltelt időben végig a rengetegben bujkáltak. Sikerül összegyűjteni őket, hogy közösen vessenek véget a gonosz uralmának?