"...Őseinket felhozád
Kárpát Szent bércérem,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére..."
Az első fehér lovon vágtat, kezében íj, fején korona, a második vörös lovon jön, ruhája fekete, kezében kard, a harmadik fekete lovon, ő mérleget hordoz és a negyedik a legfélelmetesebb, fakó lován ő a halál. A sokat vitatott János Jelenések Könyve érzékletesen ábrázolja a végítélet hírnökeit.
De kik ezek a félelmetes lovasok és milyen parancsot követve érkeznek el, hogy előkészítsék az utolsó napokat? Jövendölést vagy korleírást találunk a sorokban? A római birodalom, vagy a világ bukásának hírnökei ők négyen? És ki a fenevad, akinek a száma 666?
A lovasok beszédes szimbólumok. A fehér ruhás alak íjat hordoz és fején korona. Ő a hódítás jelképe. A fekete ruhás, vörös lovon érkező kardot markol, Ő a háború jelképe. A harmadik lovas kezében mérleget tart. A gazdasági válságot jeleníti meg. A negyedik pedig maga a halál, a pusztulás, ami az előző három nyomában járva a legfélelmetesebb mind közül.
Ha János korából kiindulva vizsgáljuk a leírást, felmerül egy lehetőség. A próféta a gyűlöletes Római Birodalom végét óhajtja és jövendöli meg annak bukását. A Fenevad pedig Néró a rettegett császár. Ha ez így van, akkor a lovasok a birodalmat fenyegető Pártusok lehetnek.
Az eddig csak mérsékelten elvont történetet most bonyolítsuk meg egy kicsit és vigyük teljesen más irányba. Olyan vidékekre kanyarodunk, ahol ingoványos őstörténet vár ránk.
Tehát tudjuk, hogy János a (Római) világvégét a Pártusoktól várta. Ez már csak azért is kerekítheti szépen megmunkálttá a gondolatunkat, mert Jézus-mint tudjuk, szintén Pártus származású volt.
A Pártusok Lovas, íjfeszítő nép voltak, hatalmas birodalmat irányítottak. A Kaszpi-tengertől dél-keletre, a Kopet Dag hegyei és a Dasht-e-kavir sivatag határolták. A mai Örményország, Irak, Irán, Grúzia, Kelet-Törökország, Kelet-Szíria, Türkmenisztán, Afganisztán, Tádzsikisztán, Pakisztán, Kuvait, a Perzsa-öböl, Szaúd-Arábia partvidéke, Bahrein, Katar, Libanon, Izrael, Palesztina és az Egyesült Arab Emírségek területén feküdt.
Ezt a népet sokan sokféle névvel illeték. Szaszanida, Szaka, Szavárd, Sajvang, Scyitha...
A Római birodalom végül megszűnt és vallásában is behódolt a kereszténységnek, de megőrizte a jelenések könyve apokaliptikus lovasainak fenyegetését. Talán nem véletlenül, hiszen a birodalom végét a Hunok okozták, akik egyenesági leszármazottai a Szkíta-Szaka-Párthus birodalomnak. A hagyomány átöröklődött a birodalom bukása után felemelkedő Nyugat Európa társadalmaiba is. A végítéletet hirdető lovasok addigra misztikussá vált képe kiegészülhetett a Kárpát medencét (újra) elözönlő, ezúttal magyarnak nevezett nép fenyegetésével.
Korábban a barbár Atilla, ahogy a nyugati kultúrkörben emléke megörződött, téves képet fest a hadvezér királyról. Művelt, több nyelven beszélő uralkodó volt, hatalmas birodalma élén ősi multtal és hatalmas kulturális örökséggel. A Rómában felnövő ifjú patricius neveltetésben részesült. Priscos több feljegyzése is tanúságot ad nagyságáról és visszafogott életviteléről.
Ugyanakkor a világvége kép sem félrevezető, ha azt Római szemmel nézzük. Atilla (a Pártusok leszármazottja) a catalaunumi csatával annyira meggyengítette a nyugati birodalmat, hogy az a csata után 25 évvel 476-ban végleg felbomlott. Atilla lovas serege valóban elhozta a római világ végét, így kap(hat)ta az Isten ostora nevet.
Kis kitérőt kell tennünk a kereszténység terjedése ügyében. Széles körben nem ismert tény, hogy a Szkíta birodalomban népszerű volt a kereszténység. Sőt. A Pártus birodalom területén elterjedt volt egy a kereszténységhez közelinek nevezhető vallás, a maniteizmus. Ennek alapja a korábbi párszi hit, másként a mazdaizmus, vagy ahogy még ismerhetjük a zoroasztrimus. Jusson eszünkbe, hogy a kisded Jézust napkeletről érkező bölcsek mentek imádni... Ezért áll az a nézet, hogy maga Jézus is Pártus származású volt. Ez a zsidó gyökerű kereszténység képét nem kis mértékben árnyalja, a hit terjedésének útját és módját is más megvilágításban tünteti fel.
Szintén nem közismert tény, hogy a honfoglalás kori magyar sírok leletanyagának legnagyobb részét a fellelt kereszt ábrázolások adják. Következésképp a honfoglaló magyarok ismer(het)ték a kereszténység valamely ágát. Hogy ez mennyire köthető a nyugati kereszténységhez arról megoszlanak a vélemények, de elvitathatatlan kapcsolatot mutat a Szkíta kereszténységgel. A nyugati térítők beszámoltak egy a kereszténységre hasonlító nem római katolikus hitről a Kárpát medencében élő népeknél.
A VIII.-IX. század Magyar térnyerése felelevenítette a Bíbliai apokalipszis fenyegetését. Ebből a szempontból mindegy, hogy az akkor itt élő (maradék Hun és Avar) népek rokonai-e az újonnan érkezőknek. Az ezredfordulóhoz közeledve megerősödik a végítéletvárás, amit a közeli fenyegető magyar lovasok, az apokalipszis új lovasai hozhatnak a nyugati birodalomra.
Annál is inkább féltek őseinktől, mert a kalandozások nem zsákmányszerzés okán indultak -mint ahogy azt ma a fejünkbe verik. A kifosztott királysírok kincseinek visszaszerzésére indultak hadjáratba őseink, a kincseket rejtő templomokat és apátságokat keresték fel és szelíd rábeszéléssel visszaszerezték azokat. Közben olyan dolgokat használtunk mi barbárok, mint a tejpor, a dehidrált húspor és az instant levespor.
Ugorjunk kicsit vissza a jelenések könyvére. Az első lovas fehér lovon, fehér ruhában vágtat, kezében íj, fején korona. Övébe rejtve meg valószínű, hogy jogar volt. Így érkezünk vissza a Királyi Szkítákhoz, a jogarhordozó néphez. Az emberiség tudásának őrzői és megtartóihoz, akik a keresztény hit szerint a megromlott világ végét és az Isteni igazságszolgáltatást hirdetik. A MAGusok népéhez, akik MAGas kultúrát vittek az Eurázsia szerte élő népeknek. Ataisz tudását.
Atilla egyenesági felmenőjének tudta Nimródot, az első földi királyt, Noé unokáját, akinek birodalmát megörökölte és dicsőségesen irányította. Atilla (406?-453) és Árpád (845?-907) között pedig nullára csökken az időszakadék, ha elfogadjuk Heribert Illig germanista, rendszeranalitikus, a „Zeitensprünge” folyóirat alapító szerkesztője, hivatalos történészek által sokat kritizált és elutasított "kitalált középkor" elméletét.
Tudatosan, vagy tudat alatt, de a nyugati szomszédaink máig kívülállóként, betolakodóként és főként barbárként kezeli a magyarságot. Bár napjainkban a magyarellenességet már nem lehet konkrétan összekötni a Bibliai próféciával, de a jelenség kézzelfogható a gazdasági és politikai életben egyaránt. Kétségtelen a Magyar Királyság szakrális jellege (Szent Korona Tan), a kereszténységet is hordozó jelképrendszere mégis mélyebb és távolabbi gyökereket idéz fel.
Végezetül bizonyos az is, hogy a hivatalos történet írás szerint 1000 éve, más vélemények szerint ennél jóval régebb óta nem volt olyan birodalom, amit a magyarság túl ne élt volna. Legutóbbi történelmünkben a Kárpát medencén átvonuló, utóbb megszűnő birodalmak a Török, a Habsburg, Hitler 3. birodalma, és a Szovjetunió. Szövetség még nem élte túl a magyarokat. Hogy ez mit jelent a jövőre vonatkozva, azt nem tudom.
Nyomtatható Pdf verzió rovásírással... :Đ Klikk az ikonra!
Beszolda