Már most nem a magam lelkesedéséről van szó, hanem a takonyéról. Az ugyanis áttentően ragaszkodik hozzám. Nem igaz persze, mert bár a tünetek erősödnek mégis jól tudom, ez már a gyógyulás útja. csak ölég kellemetlenül érzem magam. Egész éjszaka rohangáltam pössenteni, aztán muszáj volt innom, mert nagyon kiszáradtam. Olyan volt a szám, az orrom, de még a szemem is, mint egy tapló. Aztán mire elaludtam volna, újra rohanás a klotyóra.

Kicsit össze vagyok most törve, kimángorolva, de azért köszönöm, jól vagyok. Vagy majdnem jól, a többi meg az optimizmusra tartozik. A hurráoptimizmusra, mert most az kell a normális állapot eléréséhez.

Legalább kint flény van. HIdeg, de világos az idő ésvégre nincs szél sem. Ma is nyitva lesz az erkélyajtó, én majd jól beöltözöm inkább -ahogy tegnap is. Olvasgatom cimborám beszámolóját külhoni élményeiről. Olyan irígykedős, de mégis kellemes dolog ez. Örülök, hogy annyi széppel találkozott. Most azt mondom, hogy engem aztán nem érdekel az a vidék, de talán csak a szőlő savanyú. Engem egy kicsit délebbi vidékek vonzanak. Ott most az esős évszak van, nálunk a hideg jön.

Most leginkább az foglalkoztat, hogy minek kell a fejnek fájnia? Marhára nem hiányzik még egy kis migrén a takony mellé. Megyek és visszabújok egy klicsit.