Kezdjük azzal, hogy fél tizenegyig kell ott rohadnom. Így lesz ma, így volt tegnap is, sőt egész hónapban legtöbbször így leszek (úgy értem, majd szeptemberben). Legjobb, amikor ráadásul hét végén. Tegnap nagyjából nyolc után egy vásárló volt. Nyolctól tízig elkészítettem néhány rendelést, de ennyi. Befejeztem az elmaradásokat.

Az külön öröm az egészben, hogy meghúztam a térdem. Mire hazaértem, alig bírtam járni. A ház melletti lépcsőn sikerült majdnem legurulnom, mert rosszul léptem épp a fájóssal. Az is tetszik, hogy mire az Asztóriához érek, épp elmegy az orrom előtt a busz, tehát várhatok fél órát. Majdnem éjfélre értem haza, aztán a forgolódás. Ma kilenc felé ébredtem, döglés, kaja, fürdés és mehetek vissza a nyomorult áruházba.

Ja igen. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a víz bent nem iható. Direkt nem vittem magammal a palackomat, de nyolc és fél órát nem lehet kibírni folyadék nélkül. Mielőtt elindultam ittam bent. Nem kellett volna. A buszmegállóban már úgy csikart a hasam, azt hittem menten befosok.

Mellesleg az is szimpatikus, hogy nyolc és fél órát dolgozom nyolc helyett. Ugyan a plusz fél óra elvileg pihenő volna, de ha egyedül vagyok a boltban, akkor hogy veszem ki a pihenő időt? Még budira is csak úgy tudok elmenni, hogy megkérek egy biztonsági őrt, hogy strázsáljon ott helyettem addig. Ez meg vagy sikerül, vagy nem.

Egyébként ez azért van, mert kevesen vagyunk. Összesen olyan 145 órára van ember és ebből kell megoldani 190 órát. vagy valami ilyet mondott a főnököm. De az biztos, hogy legalább még két ember kellene. De nem lesz. Spórolás van. Persze rajtunk, mert például az árakat lehet úgy akciózni, hogy az veszteséget termeljen az akció alatt. Azt kibírja az áruház, de hogy az emberek is jól érezhessék magukat az már olyan luxus, amit nem tud bevállalni a cég.

Hát rendben, nem nyaralni vagyunk ott de a következmény az, hogy egy emberről akarnak lenyúzni legalább két bőrt. Ez nem fog a végtelenségig menni. Különösen  nem ezért a pénzért...

Az is szép, hogy a nem rajtunk múló dolgok miatt rajtunk csapódik le a vevők amúgy jogos panasza. Nem tudom, meddig fogom ezt a szart elviselni pedig muszály, amig nincs más. Nagyon szeretnék innen végre eljönni, de az idő csak megy. A benyújtott pályázataimra pedig ugyan úgy nem jön visszajelzés, mint eddig.