Igen. Az idő múlik és ahogy vártam a tavaszt, mostúgy kúszik be az ősz. Még forrók a napok, izzasztó a dél, de már a levegőben érezni a föld illatát. Eddig a zsibongó élet megtöltötte játékosságával az étert, de ami eddig burjánzott most elkezd bezárkózni. Közeledik az ősz és vele a tél is.

Még messzinek tűnik a fagyos hideg. Előbb a nappalok fordulnak egyre rövidebbre, aztán a hajnali harmat is elkezd hűlni, mig nem dérré kövesedik majd a télben. Most még előttünk állnak a színpompás erdők és naplementék, a varázslatos avarszőnyeg, a leveleket felkavaró őszi szelek és a mindent elmosó és beburkoló köd. Még csak a nyár végét éljük, de már jelzi a természet, hogy bizony ami örökkön forog, az meg nem áll soha.

Idén sok minden kimaradt a nyárból. Nem nyaraltunk, nem voltunk a balatonnál, nem hajókáztunk Esztergomba sem. Fent voltunk a várban barátainknál. Most múlik pontosan, és mi engedjük hadd menjen...