Hol volt, hol nem volt, a sötétség korának végén élt az Üveghegyeken (Kaukázus vagy Alpok) innen és az Óperenciás (ober Enns) tengeren túl egy dúsgazdag ember. Annyi pénze volt, hogy ha elkezdené megszámolni soha nem jutna a végére -mégsem volt boldog. Méghozzá azért, mert annyi földi jót birtokolt, amivel még az unokái unokáinak unokái is fényesen eléldegélnének.

Kitalálta ez a dúsgazdag ember, hogy fele vagyonát jótékonysági célra fordítja. De még mindig nem volt boldog. Azt látta, hogy milliárdos barátai is olyan sok földi jóval rendelkeznek, ami egész országok vagyonával érhet fel. Elkezdte rábeszélni őket is, hogy fele vagyonukat adják oda azoknak, akik rászorulnak. Mára negyven körül van azoknak a milliárdosoknak a száma, akik csatlakoztak Bill Gates kezdeményezéséhez. A boldogan élésről a meghalásig nem tudok mit mondani, de a történet nem mese.

Napjainkban a helyzet úgy áll, hogy a világ vagyonának 98 százalékát a lakosság két százaléka birtokolja. Ez a gazdasági hatalom a halandó ember számára egyszerűen elképzelhetetlen. Olyan felfoghatatlan, hogy van aki el sem hiszi. Mások meg hiába beszélnek arról, hogy a világ egyensúlya végletesen felborult.

A világ egyik fele tobzódik a javakban, mig a másik fele a létezés határán nyomorogva, éhezve tengődik. Beszélünk túlnépesedésről, klímakatasztrófáról, olajválságról, túltermelésről és hiánygazdálkodásról. Inflációról és deflációról és mindenféle válságokról. Egy válság ritkán, vagy soha nem kerül szóba. A nyugati kultúra ön és világpusztításáról. Konkrétabban és részletesebben a hatalomvágyból elkövetett birtoklás válságáról. A mindenhatóság illúziójának válságáról. A természet feletti uralom képzetének válságáról.

A nyugati civilizáció Istent játszó emberei okozta mérhetetlen gazdagságról és elképzelhetetlen szegénységről. A fékek és erkölcs nélküli önvezérlő gazdasági gépezet okozta válságáról. Mammon isten dícsérete okozta válságról.

Az emberiség elhagyta ősei bölcsességét és minden a világról származó tudását. Megmosolyogjuk a népmesék szegénylegényét, aki végül jóságáért és éleseszű lényeglátásáért végül királyfivá válik. A legkisebb fiút aki utolsó falat száraz kenyerét osztja meg egy alantasnak látszó lénnyel -aki majd a megoldás kulcsa lesz. Ma már úgy gondolják sokan, hogy ezek csak szófordulatok, hogy a valósághoz vajmi kevés a köze a mesének, hogy tanulság és célzatosság nélküliek.

Én hiszek a mesékben. Sokan azt mondják, hogy buta dolog. Különösebben nem érdekel mert tudom, hogy a mesék ősi tudást rejtenek.