Sikerült megnyernem a holnapi napot. Korábban már mobndtam, hogy hajnalban kell bemennem. Eredetileg nyolcra kellett volna, aztán módosult hatra. Ma meg kiderült, hogy a biztonság kedvéért ott kell lennem fél hatkor. Amikor ezt meghallottam, az összes igazgató mindenféle hölgyági felmenői csuklottak vagy forogtak a sírjaikban.

Ma voltak/vannak az utolsó simítások. Ki kell/ett glancolni az egész kócerájt mert jöttek az angol főfaszok meg a kisebb nagyfejűek. A vonalkódleolvasó ma még nem működött, a polcok csak úgy néznek ki, mint ha fel volnának töltve, de a legszebb, hogy nem megy fel a nagy rács. No comment.

Ja meg az is a nap fejleménye, hogy megjött a legnagyobb méretű póló, ami kisebb, mint az előző garnitúrában volt. Amúgy mindegy, mert az is kicsi volt rám. Marad a civil ruha? Én nem bánnám, csak a fejesek szemét fogja csípni majd a látvány. Amúgy holnap fekete nadrágban fekete cipőben kellene mennem. Meg is kérdeztem gyorsan, hogy tán adtak-e ruhapénzt, vagy megfelelő ruházatot? Mert ha nem, akkor ne írják elő a "szabványos" megjelenést...

Ha már ruha. Elkészült a parasztingem. Ha megmérgelem magam, akkor holnap abban fogok menni. Bár ezt azért nem hiszem. Gondolom az angoloknál kiverné a biztosítékot egy bőujjú, rakott mellű magyar paraszt ing. Habár az ő bajuk volna. Majd hordok formaruhát, ha kapok!