Ugorjunk vissza egy pillanatra a demokráciához. A demokrácia nem más, mint az az igazság, amely mögött a legtöbben sorakoznak fel. A demokrácia nem más, mint kompromisszum két (vagy több) álláspont között. Arany középút. Buddha (Sidharta herceg) egyszer azt mondta követőinek, hogy úgy kell élni az életüket, mintha egy hangszer húrja volna. Nem szabad túl lazára hagyni, mert akkor hamis lesz. De túlzottan meghúzni sem szabad, mert akkor meg elpattan. Ez a filozófia nem más, mint a kompromisszumok művészete.

Nem szeretem a kompromisszumokat. Elfogadni sem nagyon tudom őket. A kompromisszum abból indul ki, hogy egymásnak feszülő érdekek között valahol félúton, a felek érdekérvényesítő képességéhez mérten állapodjanak meg egy viszonylag elfogadható szinten. Na már most vagy a kompromisszumokban hiszünk, vagy az igazságban. A kettő, szomorú, de egy időben lehetetlen. Következésképp a kompromisszum nem igazság, tehát senkinek nem szolgálja a javát. Tehát a kompromisszum önámítás, hazugság, szemfényvesztés.

Ami mindenki javát próbálja kielégíteni, az senki javát nem szolgálja. Mert az igazság sajnos nem rugalmas. Nincs kicsit igaz, vagy nagyon igaz. Valami vagy igaz, vagy hamis. El sem tudopm képzelni a kompromisszumot igaz és hamis között. Fel sem tudom fogni, hogy lehet egyáltalán ilyen ostobaságot kitalálni.

Ilyenkor azzal szoktak jönni a vitapartnerek, hogy a dolgok nem feketék vagy fehérek. És hogy igen is vannak színek. Meg persze azzal a jól ismert példával, amikor egy ugyanazon történést különböző szemtanúk milyen egymástól eltérő módon adnak tovább. Tehát mind ugyanarról beszél, de mind mást mond majd róla. És igen. Ez valóban létező probléma. Ugyanakkor korántsem jelenti azt, hogy a valóság (igazság) volna ilyen "sokszínű".

Egyszerűen arról van szó, hogy az egyetlen valóságot )igazságot) mindenki a saját ismeretei és elképzelései szerint értelmezi. Tehát feldolgozza és megrágja még mielőtt továbbadná. Innentől kezdve már nem az eredeti igazságról beszélünk, hanem a saját maga számára kreált valóságról... Ez a valóságnak képzelt világ valóban mindenkinél más, egyedi és máséhoz nem fogható. De lássuk be, hogy ennek az eredeti igazsághoz vajmi kevés köze van!

Ilyen a demokrácia is. Különféle (akár az igazságra fittyet hányó) nézetek ütköznek, melyek metszéspontja ugyanúgy nem igazság, csak egy (esetleg) mindenki (vagy legalább a többség) számára elfogadható kompromisszum (hazugság) lesz. Fájdalom, de valami (a hamisság) csak attól nem válik igazsággá, hogy sokan hisznek benne, sokan álnak mögé és sokan támogatják. Ahogy csak azért, mert valamiben kevesen hisznek, még nem lesz hamissággá. Igaz és hamis alatt érthetjük a jót és rosszat is. Erényt és bűnt.

El kell tudni dönteni, hogy melyik oldalon kívánunk elhelyezkedni. Sajnos az sem megoldás, hogy kivárunk. Passzívan figyeljük az eseményeket és majd eldöntjük, mert azzal máris eldöntöttük. Említettem már, hogy nem tudom elfogadni a kompromisszumokat? Sajnos a világ fekete és fehér, a színeket pedig saját magunk teremtettük, hogy könnyebben viseljük el a borotvaéles és egyszerű valóságot.

(folytatása következik)