Részese voltam egy előadásnak. Hosszú volt és érdekes. A technika tette lehetővé, hiszen a valóságban jó másfél éve zajlott.

Megragadott egy gondolat. Az előadó arról beszélt, hogyan került a kisded Jézus arca a búzaszemekre, amikor egy kis kitérőt tett. Tudniillik a parasztokról beszélt. Érdekes, hogy napjainkban a paraszt szitok szónak számít. És a városi polgár használja ilyen értelemben ezt a szót.

Annál is inkább érdekes ez, mert senki sem menthetetlenebbül rabszolga, mint aki magát tévesen szabadnak hiszi. Ez a városi polgár. Fejhető rabszolga, aki nem képes az önellátásra, mindent vásárolnia kell, amihez pénzre van szüksége. Az élelmét, italát, lakhatását, világítást, ruhát, utazást, szórakozást megvásárolja... Rabszolga.

Ezzel szemben a paraszt önellátó! Megtermeli amire szüksége van. Éppen ezért szabad és nem zssarolható! Ezért veszélyes és ezért akarta-akarja megszüntetni mindenáron ezt a réteget minden kiszolgáltatottságra építő erőszakhatalom.