... volt egyszer egy ember, aki azzal kezdte a mondókáját, hogy van egy álma. Nem arra gondolok, aki a polgárjogokért harcolt amerikában. Akiről én beszélek, az egy magyar feltaláló. De nem is róla akarok beszélni, hanem az egyik gondolata kapcsán a saját gondolataimról.

Ez az illető egyszer azzal ált elő, hogy ingyen telefonhálózatot tud kiépíteni. Központ, nagy személyzet és telefonszámla nélkül. Csak egy rendelkezésre állási havi átalányt kellene fizetni, ami a hálózat karbantartásának a költsége. Nem lehetetlen a dolog, kicsit hasonlít a mai kábeltévé rendszerekre. A tartalmat pedig a felhasználók forgalmazzák (beszélgetések), így annak nincs költsége. Ment az Ő ötletével az akkori matávhoz, ahonnan úgy hajtották el, mint egy rühes kutyát. Ez az álláspont természetesen érthető, hiszen valamiből a matávnak is meg kell élnie. De vajon tényleg érthető ez a hozzáállás?

A napokban láttam egy filmet, ami a passzívházakról szólt. Az egy dolog, hogy nem igazán értem a kifejezést, hiszen az én fejemben a hagyományos a passzív, ezek meg nem hogy energiatakarékosak, de energiát termelnek is, tehát, sőt! aktívak. De tegyük félre a kifejezés körüli polémiát. Egy ház úgy tud energiát termelni, hogy a saját energiaszükségletén felüli többlet energiát állít elő. Ezt aztán vissza lehet (és kell is) táplálni a rendszerbe. Ilyenkor a szolgáltató fizet a visszacsatolt energiáért.

Ugorjunk egyet. Ma a legtöbb táj meghatározó eleme a hatalmas villanypóznák, oszlopok és acélszerkezetek kígyózó sora. A légkábelek úgy épülnek bele a tájképbe, mintha nélkülük nem is lehetne. De miért szállítjuk egyáltalán a villamos energiát, ha azt helyben is elő lehetne állítani? Vannak beidegződéseink, amiket nem akarunk, nem tudunk, vagy eszünkbe sem jut legyűrni. Az egy fokkal rosszabb, ha ugyan eszünkbe jut, de az orrunk alá dörgölik, hogy de akkor sem lehet bibibi... Ha meg kitartóan mondjuk, hogy de már miért ne lehetne, akkor jönnek a fenyegetőzések, hogy de így, meg úgy, meg külömben is!

Az energiatermelés és értékesítés olyan nagy üzlet, amit a birtokosai nem szívesen hagynak fel önszántukból. Na ez legalább egy valóban kézzelfogható magyarázat arra, miért nem az alternatív energiakutatás fejlődik a petrokémiával szemben. A pénz, és a berögződéseink az oka. Mindenért fizetni kell, különösen az energiáért!

Miből lessz a cserebogár? Akarom mondani mitől világít a villanykörte a számítógép felett? Fogunk egy nagyobbacska kupac szenet, lignitet vagy ami sziárdat el tudunk tüzelni, esetleg légneműt vagy folyékonyat, és a keletkező hőt mozgási energiává, majd villanyárammá alakítjuk.

Az régóta nagy probléma, hogy minden transzfernek van vesztesége, így a befektetett eredeti energiaérték töredéke válik hasznosítható energiává. Arról nem is beszélve, hogy a végeláthatatlan kábelrengeteg, reléállomás és más átalakító egység szintén csak apasztja a felhasználható hasznos energiát. És ezt mind meg is fizetteti a szolgáltató a fogyasztóval. Méghozzá busás haszon reményében.

Az eltüzelt anyagok sem az égből potyognak (ez később fontos lesz), így azok kitermelése is költség. Másrészt haszon annak, aki kitermelteti és eladja. Már ha nevezetesen olajról van szó és nem a mi drága magyar anyaföldünk veszteséges szénbányáira... Ebből él mondjuk az a Dubaii, ahol homokból építenek pálmafát és világszigetet a tengerbe, síközpontot a sivatagba és csúcsdöntő felhőkarcolókat.

Amikor ezeket a fosszilis energiahordozókat elégetjük, akkor hatszázmillió év kőbe zárt széndioxidját égetjük el és szabadítjuk rá mai környezetünkre. Ez hatalmas terhelés. Arról nem is beszélve, ha a mélytengeri olajkutakat egyszerűen csak beleeregetjük a tengerekbe... és ezt a veszteséget is a fogyasztó fizeti meg a piacgazdaság fennálló szabályai szerint.

Az atomenergia, mint tiszta energia megint csak kérdéses. Egy reaktorban nem egyszerűen széndioxid keletkezik, hanem 6-8 ezer éves felezési idejű radioaktív hulladék. Aztán néha az is megesik, hogy hiba csúszik a számításba és felrobban egy atomerőmű, mint Pripjatyban... De ha nem is robban fel, akkor is gondoskodni kell a kimerült fűtőelemek biztonságos tárolásáról. Akik az atomenergia mellett kardoskodnak, azok egészen biztosan nem szeretnének a saját lakókörnyezetükben tudni egy reaktorhulladák tároló helyet...

Az alternatív energiaforrások széles skáláját ismerjük ma már, de ezek zömmel nagy költséggel aknázhatók csak ki. Egy földhőszivattyús fűtórendszer egy családi házra cirka ötven misi. Emellett a ház ára akár el is törpü. A fényenergia hasznosítása már olcsóbb, de ne feledkezzünk meg a szélenergiáról sem. És ezek csak a legáltalánosabb és legkézenfekvőbb megoldások.

A vízerőműveket, nagy dúzzasztógátakkal nem tartom zöldnek. Környezeti szempontból sokkal nagyobbak a mellékhatások, mint a kitermelhető energia. Ráadásul hazánkat a viszonylag lapos domborzata sem teszi alkalmassá az ilyesfajta energiatermelésre.

Maradjunk a nap, szél és geotermikus energiánál. Ezek optimális ötvözésével olyan energiagazdálkodású lakóegységeket lehet tervezni, amik többletenergiát is képesek létrehozni a saját szükségleteik felett. Ha az én házam is ilyen, a te házad is ilyen, és az összes szomszédunk háza ilyen, akkor nincs szükség országos villamosenergia hálózatra csatlakozni. Ez persze olyan fokú önállóságot adna a településnek és lakosságának, ami már politikailag is számottevő lehet. Elképzelhető, hogy az/egy állam ezért támogatja a szolgáltatók által termelt energiát a saját előállítással szemben?

Gondoljuk el, hogy egy településen nincs energiafüggés. Az aktív energiatermelő házak hálózati összeköttetésben vannak egymással, a többlettermelést elraktározzák, ez csak fejlesztés kérdése, vagy értékesítik. Nincs többé olyan, hogy az iskolában, postán vagy a korházban kikapcsolják az áramot, mert az intézmény nem tud érte fizetni. A kiépítést követően a rendszer gyakorlatilag ingyenes, csak karbantartási költség van, és időnként az akkumulátorokat kell lecserélni. Tudom, az építés nagyon drága. De azt csak egyszer kell kifizetni, a folyamatos átalakítási veszteségek, termelési veszteségek, kitermelési veszteségek, ezen cégek költségei, marketingje, a titkárnő kávéja és a vezérigazgató jahtja, meg a villanyszámlás jattja helyett.

Nem, még mindig erősen jobboldlai vagyok és nem ment el az eszem az ősközösségi társadalmakhoz való vonzódással sem. Csak úgy gondolom, hogy az államnak is megvan a maga feladata, a településeknek is megvan a maguk feladata. És az embernek is. És ezek között szerintem nem szerepel a környezetünk tudatos megcsonkítása, saját egészségünk rongálása és a szemérmetlen kizsákmányolás önkéntes támogatása.

Hiszek abban, hogy értéket munkával lehet teremteni. Hiszek abban, hogy a hagyományaink értéket képviselnek. Abban is hiszek, hogy a világegyetem rendje érvényesül itt a földön is, ha hagyjuk. Az energia korlátlan mennyiségben vesz minket körül, csak meg kell végre tanulni úgy használni, hogy közben ne használjunk ki senkit és semmit.