Szóval az úgy volt, hogy reggel fogtuk magunkat, és elmentünka rmete szurdokba megint. Az a környezet egyszerűen lélegzetelállító. A megközelíthetősége is nagyszerű, bár a busz [157] amivel menni kell, csak fél óránként jár.
Viszont ebben is szerencsénk volt, mert alig három percet kellett rá várni. Magában a völgyben hihetetlen volt a madárdal, ami aztán délre, mikor felértünk a sziklák tetejére, már megszünt. A köveken ülve úri módon, pompás kilátással megebédeltünk.
Felfelé menet majdnem elütött minket két fiatal szarvasbika. Olyan csörtetéssel jöttek, először azt hittem, kutyák. Aztán vaddisznóra gondoltam. Ehhez képest a szarvas igazi meglepetés volt. És tőlünk alig másfél méterre törtek ki a susnyásból. Valószínű, hogy egy előttünk járó turista zavarta fel őket, mert iszonyatos menekülésben voltak.
A lefelé menő út csak szimplán erdő, de a szurdok és a kilátás a szikláról bőven megéri, hogy az egyszerű erdei ösvényen menjünk vissza a civilizációba. Egyszóval frankó kis út. És büszke vagyok, mert haarabb és kevesebb lihegéssel feljutottam, mint tavaly... Pedig a hegyoldal nem lett alacsonyabb!
Beszolda