Tegnap reggeli terveink: Elmegyünk a barkácsboltba, veszünk szemescsavart és szigetelést az ajtóra. Onnan a piac felé fordulunk, út közben a papírboltban veszünk celofánt a leendő fürdőgolyókhoz. Piacon bevásárolunk, hazafelé bemegyünk a postára, érdeklődni szabványdoboz iránt, majd visszakanyarodunk a hentes felé. Otthon leszigteljük a bejárati ajtót, felfúrjuk a képeket, készítünk egy karácsonyi fűszeres szappant, legtöbben olyat szeretnének még. Aztán hozzálátunk a fürdőgolyóhoz, majd egy krémet és egy ajakápolót is összehozunk a drágámnak. Közben főzőcskézünk és ebédelünk valamikor. 

Tegnap reggeli valóság: Útban a barkácsbolt felé, kedves bringájának hátsó kereke feladta a küzdelmet. Kedves gyalog a város másik végébe a szervizbe, én a tervezett körút elejét elintéztem volna, ha fel tudták volna váltani a barkácsboltban a tízezresemet. Kedves után indultam a szervizbe. A srác azzakl kezdi, hogy ezt a szalagot bele sem kellett volna rakni a kerékbe. Kerék le, szétszerel, tényleg a pánt csípte ki a tömlőt -frankó, tízezret kidobtunk egy hete az ablakon. A srác becsületére legyen mondva, hogy miután kiszedte a pántokat, visszaadta az árát, és még a munkadíjat is visszaadta tartalék belső formájában. Viszont a mutatvány miatt három órával később kezdtünk bele újból a karikába. 

Fél egyre hazaértünk, végre reggeliztünk, és nekiláttunk a képeknek. A nappaliban 10 kép, a folyosón kettő. a gardróbban egy, a hálóban kettő, meg a konyhába is került egy gyümölcstál csendélet.

Odáig jutottunk estére, hogy elkezdtük a hálóban feltenni a polcot, de nem jött össze. Három lyuk is a téglák közötti fugában süllyedt el. Talán ma még egyszer nekirugaszkodunk a dolognak, de nem biztos. Az viszont biztos, hogy a tegnap elmaradt szappan, krém és ajakbalzsam elkészítése mára maradt