"Lij"

-  Reggel felhívtak, mehetek felvételre. Egyrészt örülök, másrészt félek. Megfeleltem...  -

Körbenéztem és nem tudtam hol vagyok és miért vagyok ott. Miért pont ott? Célja egészen biztosan van. Oka is lehet. Amikor elindultam, még tudtam miért indultam neki az útnak. Hogy mi célból jöttem, illetve küldtek. Pontosabban vállaltam a küldetést. Tele van a fejem mindenféle gondolatokkal. Látok bizonyos dolgokat. Olyanokat, amiket más nem lát. Nem kell furaságokra gondolni. Nem szellemek és ilyenek. Érzések, összefüggések, pillanatok.

Ha becsukom a szemem, akkor színeket és formákat. Néha összeálnak képpé. Máskor csak érzések maradnak. Néha dallammá, ritmussá: tánccá állnak össze. És néha értem mit mondanak ezek a képek. Olyankor kristálytisztán tükrözik a világmindenség egy egészen apró szegletét. Egy embert, egy helyzetet, egy rezgést.

A gondolatok nem keletkeznek és nem vesznek el. El tudjuk kapni, meg tudjuk érteni, de nem a sajátunk, csak átfut rajtunk. Közben vagy nyomot hagy, vagy cselekvésre késztet. Máskor pedig csak újabb gondolatok befogadására nyitja meg az elménket. de nem tudom, hol keletkeznek a gondolatok.

Olyan ez, mint a rádió. Hallom, hogy a hang abból szól, mégis tudom, hogy az égből gyűjtött rezgést jeleníti meg. Kizárólag azt, és önmagában képtelen zenélni. Valahogy így működik az ember is. Felfogjuk és átalakítjuk a hangokat. Állíthatunk a vevő érzékenységén és az antenna irányán is. Akkor is cak befogjuk és megjelenítjük. Közvetítjük a kapott rezgéseket. Közben mi magunk is rezgünk, így további hullámokat indítunk el, amit mások fognak majd el és  hasznosítanak, vagy nem.

Most azt az adót keresem, amin nekem szól az üzenet. Ami támogat a célom megtalálásában, és a feladatom végrehajtásában. Vannak sejtéseim merre kell keresnem, de nem vagyok benne biztos. Talán csak nem hiszem el, ezért toporgok egyhelyben? Talán félek a feladat nagyságától. Vagy talán kicsiségétől. Még nem tudom. Csak keresek és igyekszem halgatni a legapróbb rezgésekre is, amik legbelülről jönnek.