Persze a Perseidák... Meg ahogy Móricka elképzeli, hogy megyünk bele az éjszakába csillaghullást figyelni. Végül is mehettünk volna, ha nem pont -de ez csak kifogás. Lemaradtunk idén is, kész! Legalább a vendéglátás jó volt, mindenesetre én jól éreztem magam. Akárhogy magyarázom, azt nem tagadhatom le, hogy hiányzik a társaság. Néha úgy érzem, mint ha a világ végén lennék -csak kicsit zavaró, hogy itt, a világ végén milyen nagy a nyüzsgés és a hangzavar...

Eszembe jutott egy tizenpár évvel ezelőtti nyár: '99 és a teljes napfogyatkozás, meg a Kunság. Előbb a ritka égi jelenséget figyeltük meg, aztán mindenféle bulikba mentünk. Lackó cimborámék kertjében történt, hogy néhány whisky után, fényes nappal ránk sötétedett az ég, és láttuk a gyémánt gyűrűt. Néztük, amivel tudtuk, talán még le is fényképeztem, de hogy a képek hová lehettek(?) az rejtély.

Utoljára akkor éjjel néztem a hulló csillagokat, kiterülve egy mezőn, a nagy magyar alföldön -emlékezetes volt. (több szempontból is) Ha akkor tudtam volna, ami két hónap múlva kiderült, talán minden teljesen máshogy alakul. Utólag már nem tudhatom, és igazából mindegy is, csak érdekes.

Viszont elég a ködös tekintettel múltba révülésből, Ami elmúlt az elmúlt, és az élet itt áll előttem rengeteg kihívással és lehetőséggel. Most kaptam egy megjelenési lehetőségről hírt, ahová új képekkel már nem tudok készülni, de a meglévőkből ki tudok vinni néhányat megmutogatni. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, én meg festő vagyok, aki kiállításra kell, hogy menjen. Galéria nincs, ahol meg tudnám mutatni magam és a munkáim, így ez a lehetőség kedvező alkalmat kínál.

Attól nem tartok, hogy veszett fejsze nyele lenne a megjelenés, mert annál rosszabb kritikát nem kaphatok, hogy meg sem jelenek. Legfeljebb tanulhatok mindabból, ami az esetleges kritikusaimtól ered. Van egy teljes sorozatra való akt tervem, ami leginkább pszichedelikusnak lesz majd mondható. Hurrá hurrá, ezer éve nem festettem és ez most valahogy olyan, mintha valaki jól farba billentett volna, hogy nosza tessék menni bátran!

Egyébként ami a következő, Magyarországról is látható teljes napfogyatkozást illeti, (ha jól tudom) mától számítva 63 év; 2 hét; 6 nap múlva következik be. Akkor leszek 102 éves, 3 hónapos, 3 hetes és 3 napos. Ha az isten megtart jó egészségben addig, akkor biztosan megnézem. Végül is csak alig 102 éves duhaj legény leszek, a drágám meg pelyhes csitri, 100 alatt (hehe).

Hát nem megmondtam? Előttünk egy egész élet!