„A legmegfelelőbb módszer arra, hogy elérd az áhított jövőt az, ha megvalósítod.”

(Gordon Stokes)

Minap ajánlott valaki egy könyvet. Paolo Coelho - Az Alkimista.

Arról beszélgettünk,hogy van egy álmom, a fogadó. Hogy milyen régóta dédelgetem ezt az álmot, és hogy mennyire távolinak érzem. Hogy vannak elképzeléseim róla, de még soha nem mertem komolyan fontolóra venni, hogy mit kell tennem érte.

Van egy másik álmom is. Csak kicsit tér el a fogadótól. Az egy önellátó parasztgazdaság. Állatokkal, gyümölcsökkel, fű fa virágokkal. Gyógy és fűszernövényekkel.

És van még egy álmom. Ebben az álomban meggyógyítom azokat akik eljönnek hozzám. Teával, jó szóval, kézzel. Barátsággal, nyitott szívvel, lélekkel és szellemmel.

És még van egy álmom. Ebben az álomban, ha épp nem a másik hármat élem, megfestem azokat a gondolatokat, amik bennem vannak a világról, jóról , sötétről, szeretetről és szerelemről, jövőről és múltról, ezotériáról és anyagi violágról.

És bármelyik álmot is látom, járom a természetet, amitől most olyan nagyon messze vagyok. megismerem a világot, ami körülvesz. Nem a nagyvilágot, hanem a közvetlen környezetemet. erdőt, mezőt, és a felette ragyogó napot. És miközben az erdőt mezőt-járom, megismerem a saját legbelső világom legmélyét és innen törekszem a legjobb énem kicsalogatására.

És a kandalló előtt ülve, elmesélem azoknak akiket érdekel, hogy mit tanultam erdőtől, mezőtől, fújó széltő, a sűrű ködtől, és az aranyló naptól meg édes mátkájától, a holdtól. Meséket szövök, álmokat indítok el saját útjukra. Ha lesz akit érdekelnek egy magamfajta álmodozó meséi.

Minden Egy!

És most várom, hogy felbukkanjon előttem Melkisédek és elmondja amit már valószínűleg úgy is tudok... Hogyan jutok el az álmaimhoz?