Rengeteg olyan huncutság érdekel, ami nem kivitelezhető, vagy csak nagy nehézségek és komolya anyagi áldozatok révén. Fogalmam nincs -pontosabban van, de az egy másik bejegyzés volna, hogy honnan ered ez a vonzalmam.

A vadászat mindig is érdekel. Bár soha nem vadásztam és vadászfegyver is csak egszer volt eddig a kezemben. De lenyűgöz az esemény. Nem a ketrecben lelőtt barnamackókra gondolok, hanem a test test elleni kűzdelemre. Ugyan a vadász fegyverrel megy a vadra, de a kűzdelem mégis lehet kiegyenlített. Ami engem érdekel az a természet ismerete, a vad megismerése, a cserkelés és persze a kutya használata.

Az angol főuri körök rókavadászatai inkább társasági események, mintsem valódi vadászat. De amikor a vadász az erdőt járja, űzi a vadat, állja a természet kihívásait, az a bennünk élő ősi ösztönlényt eleveníti fel. Ugyanakkor a vadászat nem a gyilkolásról, főleg nem az esztelen öldöklésről és mészárlásról szól. Sokkal inkább a természettel való egyéválásról.

No de ami még érdekesebbé és fenségesebbé teszi a vadászatot, az a közös munka az állatainkkal. Nyilván a többség először a kutyára gondol ilyenkor. Igaz is, a legrégebbi mellénk szegődött társ jó segítsége a vadásznak. Másrészt olyan állatok is felbukkannak -ma már egyre ritkábban, mint a madarak.

A solymászat ősi multra tekint vissza. Sokan azt sem tudják, hogy ma magyarországon leggyakrabban nem is sólymot látni, hanem karvalyt és héját, de néha akár sast is. Ha sólyom, akkor vándor sólyom. Ellenben a környező országokban akár kerecsen sólyom is használható -nálunk nem.

Arról bizonyára sokkal kevesebben tudnak, hogy madarakat nem csak vadászatra lehet használni, de  halászatra is. Talán tegnap láttam egy filmet a Kína és Tibet határvidékén élő népekről. Az amerikai utazó úgy számolt be a látottakról, hogy addig olyat nem tapasztalt. A halászok kis csónakjaikkal kimennek a vízre, de nem hálóikat engedik le, hanem kormoránjaikat.

A nálunk kárókatona néven is ismert madár nyakára a begye felett puha bőrszalagot kötnek, így a zsákmányolt halat lenyelni nem képes -azt a halász szabadítja ki a torkából, majd kárpótolja egy kisebb falattal. A technika ma már nem nagyon működik a túlhalászás miatt, ezért csak a turistáknak tartott bemutatók alkalmával használják már. Ellenben ami érdekes, hogy ezt a technikát nálunk is ismerték és használták régen.

Nem akarok délibábos következtetésekre jutni, de újfent erősen gyanítható, hogy a Hun rokonsággal magyarázható az ismertsége akár Kína, akár Japán, akár Magyarország területén ennek a kihalóban lévő halászati módszernek.