Az elnéptelenedő település felkínálja az üres telkeit a beköltözőknek. Azokat az új lakók művelés fejében használhatják. Meghatározott idő elteltével saját tulajdonukba száll. Cserébe vállalják, hogy lakóingatlant építenek a környék adottságait és lehetőségeit minimális ráfordítással kihasználva. Az építkezésekben mindenki tehetsége szerint részt vesz. A telepesek vállalják, hogy új ingatlanjaikat tisztán és rendben tartják, kertjüket gondozzák, földjeiken pedig organikus gazdálkodást folytatnak. Az állattartásban és növénygondozásban felhasználják a még ott élő helyiek tapasztalatait, saját tudásukat és részt vesznek a szakemberek által tartott képzéseken.

A képzések díjmentesek annak fejében, hogy a későbbiekben mint mintagazdaságok működnek és a megszerzett tudást és tapasztalatot átadják az újabban induló hasonló kezdeményezések közösségeinek.

A falu közössége megbecsüli az embert, annak munkáját és az abból keletkező anyagi javakat. A közösség nem közösen és egyenlő mértékben osztozik a megtermelt élelmiszerekből és jövedelmekből. Minden gazda a saját termésével kell, hogy gazdálkodjon, kereskedjen. Ugyanakkor a közösség védelmet nyújt a bajba kerülőknek. A termés egy részét mindenki a közösségi elvek alapján a közös piac alkalmával értékesíti. A falu így anyagi fedezetre tehet szert.

A "beszolgáltatás" kiváltható olyan munkákkal, amik a falu közösségének érdekeit szolgálja. Ilyenek lehetnek a közigazgatás, a rend védelme, az oktatás és ha van, akkor az egészségügyi szolgáltatások. A szolgáltatók mindenkor kötelesek a közösség rendelkezésére állni. Munkájukat a közösség fizetheti természetben és pénzben egyaránt. 

A közösség meghatározott időközönként összegyűlik és megvitatja az aktuális kérdéseket. Az elöljárók csak a falu közösségéből kerülhetnek ki. Tisztséget csak az vállalhat, aki a saját dolgait eredményesen, becsülettel és tisztességesen végezte. A közösség megszervezi a közrend és a természet, valamint a földek védelmét. Akik ezeket a feladatokat látják el, azok a közösség forrásaiból munkájuk arányában részesednek. Saját udvarukon szükségleteiket megtermelhetik, a környezeti forrásokat másokhoz hasonlóan hasznosíthatják, értéket előállítva azokat áruba bocsáthatják, így szert téve önálló jövedelemre is. 

A közösség állatait pásztor, kanász gulyás óvja, aki járandóságát a szaporulatból és egyéb természetbeni juttatásokkal kapja meg. A tejelő állatok tejéből is részesül. Azt felhasználhatja saját részre, vagy kereskedhet vele és a belőle származó termékekkel.

A közösségnek jogában áll a beilleszkedésre képtelenek eltávolítására. Új lakók csak a közösség együttes engedélyével telepedhetnek le. A közösségi elvek mindenkire érvényesek és kötelezőek. A kötelességek megszegése a jogok elvesztését eredményezi. A közösség addig tolerálja az egyént, amig az egyén képes a közösségnek alávetni saját magát.

A kifelé irányuló szolgáltatások (vendéglátás, szórakoztatás, idegenforgalom, stb) jövedelméből a szolgáltató előre meghatározott részt a közösségnek ajánlja, hogy az a környezetet fejleszthesse, építhesse, a további turisztikai vagy más szolgáltatásokra még alkalmasabbá tegye.

A közösségi felhasználásra beszolgáltatott termények, takarmányok, egyéb élelmiszerek, tárgyak és szolgáltatások összességéről pontos könyvelést kell vezetni, az ebből származó anyagi haszonnal mindenkor képesnek kell lennie elszámolni a falugazdának (polgármester?). Alapvető irányelv, hogy a közösség érdekében tevékenykedőket kompenzációként ellátja a közösség. Ettől függetlenül saját képességeikhez mérten a rendelkezésükre álló lehetőségeket szabadon kihasználhatják. Ellenben a közösséget ért bármilyen kárért saját anyagi javaival is felel az, aki a kárt okozta.

Hát valahogy első ránézésre így nézne ki "pázmándiújfalu", ha megalakulna. A félreértések elkerülése érdekében azt már most tudom, hogy a látszat ellenére nem az agyonszabályozás volna a cél, hanem az élhető, biztonságos és mindenki számára egyformán kedvező feltételeket nyújtó település megteremtése.

A záró gondolatok a következő fejezetben olvashatók.