Ez az áruház egyre szarabb. Fogalmam nincs mire jó, hogy az őrületbe hajszolják a dolgozót csak azért, hogy véletlenül se tudja a munkáját jól végezni. Azt hiszem már beszéltem róla milyen a mi raktárunk. Miénk mint áruház, nem mint a fotostúdió.

Egy rendes raktárban van egy felelős, akinek a listát leadva megmondja melyik sorban hányas polc melyik emeletén van a keresett áru. Aztán jön a targoncás és leveszi, áru összekészíthető, maradék visszarakható. Kb. Ezzel szemben nálunk az van, hogy dömperrel beömlesztik a sorok közé a cuccot, tetszés szerint, vagy ahol épp van egy kis szabad hely betolják, felpakolják. Jogos, legalább nincs útban, csak ember legyen a talpán aki megtalálja.

Azt le merem fogadni, hogy az angolok a lábukat be nem tették még a raktárba. Vagy ha nekik is mefgfelel így, akkor ez még furcsább. legalább is nekem. Mindegy, nem csak a raktárral van baj. Ugye a stúdió ráccsal van leválasztva az áruháztól. Nekünk meg a rács vonalán kívül kell állni. Akár akkor is, ha bent dolog volna. Konkrétan megtörtént, hogy az adminisztrációt vezettem, amikor jött az egyik kisigazgató és az áruházigazgató. Utóbbi mogorván: Osztályvezetővel nem beszéltünk arról, hogy kint kell állni? Mondom de ige, csak hogy most a készletnyilvántartást vezetem, azt sajnos nem tudom kint... Mindegy mit csinálsz, álj kint! És főleg álj!

Már valamelyiknek beszóltam, hogy majd kitépkedem a helyéről a számítógépet és a nyomtatót is kitolom a folyosóra... legutóbb kivittem magamnak egy széket, hogy ne kelljen ácsorogni nyolc órát, amire amúgy is képtelen vagyok. Áruházigazgató ránéz, mi ez a szék itt? Állást segítő eszköz. Jó, akkor ez azonnal vidd be... Amit gondoltam az nem leírható.

Lényeg, hogy nem vagyok agyon motiválva. A 40.000 sem motivál, a nyolc óra egyhelyben állás sem, a folytonos baszakodás sem. Ja és a kurva hétvégék. Ezen a hétvégén is mindkét nap dolgozom, ráadásul este fél tizenegyig. Aki meg tudja magyarázni ennek az értelmét, annak fizetek egy sört. Tegnap reggel mentem. Fél tízkor jött az első vevő, a következő fél tizenkettőkor. Reklámozva sehol nem vagyunk, de minket kérdezgetnek, hogy miért nem megy a bolt.

Ráadásul tegnap kiderült, hogy majd vásznat kell feszítenünk. Nyomtatunk posztert vászonra, amit majd rá is húzhatunk a keretre. Tulajdonképp ez nagyon jól hangzik, csak értelme nem sok van. Ugyanis egyikünk sem tud vásznat feszíteni, Egy vászonposzter cirka 6-9 ezer, a feszítéssel meg csak selejtet fogunk gyártani. Vagy szarul fog kinézni a végén a kép. Legalább illeszkedik az áruház híres minőségéhez.

Mellesleg kint állva azt sem nagyon lehet elkészíteni. De ha már ácsorgás. Nem emlékszem rá, hogy a felvételi elbeszélgetésen szóba került vonlna, hogy nyolc (nyolc és fél) órát egyhelyben kell álni, mint a díszezred katonáinak. A francba ezzel az egész kurva kócerájjal!

PS

Rákérdeztem miért van kevesebb rendszeres jövedelem a bérpapíromon, mint a szerződésben. Azt mondja ez a letöltött napok számától függ. Februárban a bruttó hatvanháromezer helyett majd nem ötvenkilenc, hanem mondjuk ötvenegy lesz? Azért ezt egy pénzügyessel még átbeszélném...