Fizetés 2.0

Megkaptam a második havi járandóságomat. 46888 magyar forint. Micsoda bódottá! Immár teljes hónapra és hát hogy is mondjam, hogy finom legyek? Gondoltam megkapom majd a dupláját az előzőnek, de nem sikerült. A túlóráim nincsenek elszámolva, az alapom lecsökkent a bérpapír szerint, és az áruházban is elkezdődött a masszív baszogatás, hogy miért nem megy a bolt. Munkaruhám még mindig nincs, de már egy saját pólómat is várom vissza.

Mellesleg a legújabban beszerzett lábbelivel és a havi bérlettel sikerült a teljes havi munkám gyümölcsét elkölteni. Ja nem, még van hatezer. Azért ez nem semmi. Tényleg sokkal jobb így állást keresni, legalább csurran cseppen valami... Mind a negyvenhatezer-nyolcszáznyolcvannyolc forintnak rettenetesen örülök. Az is igaz, hogy persze jól jön, csak gondolkodni ne kezdjen az ember. 

Leadtam a munkaügyre a szabadságtervezetemet. Még nem tudom mi valósul majd meg belőle, de nagyon kíváncsi vagyok. Meg arra is, mikor szól be valaki valami olyat, amit aztán nem fogok megállni komolyabb visszapofázás nélkül. Legutóbb az áruház igazgató arcába sikerült belevigyorognom, amikor épp készült lebaszni. Komolyan mondom itt arra megy a játék, hogy véletlenül se tudd jókedvűen végezni a munkád. Erre bizonyíték a fizetéssel együtt kapott rendkívüli utazási ajánlat. Az ajánló szövegét érdemes kibogarászni. (1, ha erre a képre hasonlítasz, keresd meg felettesed egy kis plusz munkáért 2, ha inkább erre, akkor itt az ideje egy kis kikapcsolódásnak)

A mellékelt szórólap sajnos nem túl jó minőségű kópia. Magyobb képért klikk a fennebbire!

Most nem azért mondom, de ez egy vaskos bunkóság, viszont jól tükrözi a befektetői elvárásokat: A menedzsment tapossa ki a munkavállaló belét. Ott tobzódnak az igazgatók és más öltönyösök a központból és úgy vadásszák a hibákat, mint a kiéhezett hiénák az áldozataikat a szavannán. Nézegetem a régi motorosok arcát, ez sokat elárul a munkahelyi morálról. Mosoly nuku, csak ha valaki más pofára esik. Összeaszott arcok és megkérgesedett pillantások. Nem szeretném megérni, hogy én is így nézzek ki. Sőt már a karácsonyt sem szeretném megélni ebben a (kibaszott) kócerájban.