Nos megjöttünk Visegrádról. Ezen a hétvégén tartatik a 26. palotajátékok.

Hallottam a napokban egy olyan teóriát, hogy az ős Buda vár ugyan tényleg a pilisben volt, de korántsem arra, ahol manapság keresik. Úgy szólt a fáma, hogy az bizony a fellegvár volt a dunakanyar legszebb pontján.

No de mi ma nem ezért mentünk oda. Hanem azért mentünk ma oda, hogy lovagokat és úrhölgyeket lássunk, fejedelmi finomságokat kóstoljunk és királyi pompát lássunk. Persze nem a lovagi tornapályára, ami ugyan is 2800 magyar forintot kóstál felnőtt fejenként. Csak a főutcán mentünk végig és néztük a sok korhű ruhába öltözött embert. És természetesen a vásári forgatagban elvegyültünk mi is. Uraim, itt csodák vannak! Veretes páncélok és csengő hangú fegyverzetek. Kardok, tőrök, íjak és egyebek. Ahogy mindig persze.

Ebéd mellé Alex (Alexander Horsch) barátom szolgáltatta a muzsikát. Csuda egy figura. A hajdani NDK-ban született. Egyszer csak fogta magát és kóborolt egyet Ázsiában. Beletanult az ősi hangszerek használatába, a torokénekbe, lanton, kobzon, meg furulyán, tilinkón, és fujarán játszik. Azt mondja, 31 hangszerből tud muzsikát előcsalogatni. És ami még jobb, hogy egy német figura figyelmezteti a magyar közönségét, hogy micsoda kincs a magyar nyelv, tessék rá nagyon vigyázni...

Néhány zúzmarás sert sikerült legurigatnom a torkomon. Egy sarkon felirat hírdeti: Cseh királyi sör. Több sem kellett, megnéztük. De nem is ez volt a csuda, hanem hogy kofolát csapoltak. Onnantól azt ittunk. Ettünk babgulyást, meg gulyáslevest és pacalpörkűttet. 

Jól éreztük magunkat. Hazafelé még egy kis bosszankodnivaló is került. Naná, azt ki nem lehetne hagyni. A volán nem volt felkészülve a sokaságra. Két busz jár, de a tömött, ami Esztergomból jön, csak az ált meg. Az üres, ami Visegrádról indult, az a mi megállónkat szépen kihagyta... No comment. Az is no comment, hogy a teli busz sofőrje szerint ez így teljesen rendben van. "már mért kellene megállnia amannak, ha én itt állok?" Mondtam neki néhyány cifrát, csak úgy a bajszom alatt. Mivel az üres már elment, ezzel kell menni, mese nincs. Ezt leszámítva tényleg jó volt. És idén egy csepp eső nem sok, annyi nem volt!

Fotó mindösszesen három darab készült, így vizuális olvasóimnak ezúttal be kell érni e néhány sorral.

A fujaráról néhány szót. Ez egy hosszú fa fúvós hangszer, Eredetileg a kárpátokban és a tátrában is ismert hangszer. Ma leginkább a Tátrában használják, ezért a köztudatban úgy él, hogyez egy szlovák hangszer. Bizonyára úgy szlovák, ahogy a Tátra is... Az alábbi klipet meg csak azért tettem ide, hogy megmutassam mit lehet még egy fujarával.