Körbenéztem a  tömött járművön és figyeltem az emberek arcát. A legtöbben unott és elfásult tekintettel meredtek maguk elé, a semmibe bámulva zötykölődtek, mint egy nagy zsák krumpli.

A krumplis zsákok kizárták magukat a jelen pillanatból, és egy meghatározatlan idődimenziót létrehozva igyekeztek magukban a lehető legnagyobb biztonságérzetet előidézni. A busz ritmikus rázkódást biztosít ehhez a majdnem idilli, az anyaméh védelmével felérő állapothoz.

Mások másféle dolgokat produkáltak. Megfigyeltem egy érdekes, bár nem vadonatúj dolgot. Akik békés zötykölődésük közepette mégis a jelenben voltak és látták, azok sem akarták észrevenni a várandós anyát. Tudom, hogy kényelmesebb végigülni a negyven perces utat tőlünk a buszpályaudvarig, mint átadni az ülőhelyet, de abban nem vagyok teljesen biztos, hogy az ilyen embert is anya szülte.

Az egyik békésen kérődzik, ütemesen jár az állkapcsa és unottan rág, közben nagy boci szemeivel igyekszik kerülni a kontaktust. Épp csak nem rottyant egy nagyot a népi tudatba a buszon. A másik bekuporodik a sarokba, összehúzza magát, még talán kicsit bele is szürkül az ülésbe, csak nehogy észrevegye az anya, hogy ő észrevette, mert tudja, hogy át kellene adni a helyét, de ha nem néz rá, akkor talán nem derül ki, hogy ezt pontosan tudja. Még cincog is egyet halkan, alig észrevehetően a kis odúból a szürke lányka. 

Mellette egy fogatlan vén kutyára emlékeztető férfi ül. Összegömbölyödve védi a kis territóriumot. Alvást színlel, de a szeme sarkából hunyorogva figyel a külvilág minden rezdülésére. Őt nem zavarja különösebben, hogy összeakad a tekintete az anyával. Mordul és vicsorít, aztán ahogy a kutyák szokták, fordul egy negyedet és még gömbölyűbbre veszi a formát. Mégis csak a saját lábtörlőjéről van szó, amit nem ad csak úgy szíre szóra oda valami jöttment macskának...

Azt gondolom, hogy ezek a megnyilvánulások valahonnan nagyon mélyről jönnek. Kinél a múltat idézik, kinél a jövőt, ezt nem tudnám megmondani, de az világos, hogy akár a múlt, akár a jövő árnyképe az, pontosan kivetül az arcukra.