Minap kiakadtam az új dohánytermék árakon, ami végül arra sarkalat, hogy elkezdjek magam cigarettát tölteni. Vettem egy doboz dohányt, egy doboz hüvelyt, meg egy töltőt. Az első két szál kifejezetten gyengén sikerült, de azt hiszem, hogy megszokható macera, nem is beszélve a költségek lefaragásáról. 

A környékünkön lévő nemzeti mutyitrafikokban úgy vettem észre, hogy a hasonló kereslet megerősödött. Legalább is erre következtetek abból, hogy az egyikben négyesével viszik a töltőket, és a másikban is minden második vevő töltőért megy. Mindenesetre azt nem gondoltam volna, hogy harminc év után megint cigarettahüvelyt fogok tölteni. Gyerekkoromban a nagyapám cigarettáit töltöttük, most meg ezt. Mintha a világ kereke visszafelé forogna...