Meséltem, hogy Egerben kisebb reparáláson esett át a bringa. Úgy kezdődött, hogy még Visegrád előtt lecseréltettem a láncot és a fogaskoszorút, de az első lánckerekekre már nem futotta a keret. Valójában azokat is cserélni illett volna, és nem csak a megszokásért, de terhelés alatt a középső tárcsa sajnos felkapkodta a láncot. Ez akkor jelentett problémát, amikor Visegrád felé, a Börzsöny oldalában felfelé mentünk. Aztán hazaúton, mert Szentendréig emelkedőkkel sűrűn tarkított a bringaút.

Egerben megbeszéltük sógorral, hogy segít a szerelésben. Ez persze azt jelenti, hogy megcsinálja, én meg okosan figyelek és hozzáértően bólogatok. Így is lett. Amikor ránézett a gépre, csak az első váltót akarta szerelni, de mivel nagy nehezen tudtunk venni egy deore középső tárcsát, így azt is kicserélte. Tudom, hogy illendő volna a másik kettőt is cserélni, mert már csúfondárosak. Sort kerítünk azokra is.

Az üléshuzat restaurálásában én is részt vettem. Kénytelen voltam javítani, mert nem találtam olyan méretűt, mint az ülésem. Ráadásul a párnázatának semmi baja nincs, csak a "szoknya" része vásott el a túráink során. Szétkaptuk és egy textildarabon körberajzoltuk, aztán gombostűkkel összeállítottam, hogy rá tudjam próbálni a párnára. Jónak ígérkezett, ezért aztán a kedves anyja összevarrta, majd rá a párnára. Király cucc lett, és bár abban biztos vagyok, hogy ez is hamar elkopik majd, de annyi anyagot vettünk, amiből vagy tíz ilyen szoknya kifér.

Amin nem tudtunk segíteni, az a középrészből jövő nyöszörgés. Az sajnos fájdalmasan hangzik, amikor megyek fel a gödöllői Himalája valamelyik csúcsára :).