Hi kedvencem! 

Szerelem kezdődik gondolatainkat. Válunk, amit gondolunk. Szerető gondolatok létrehozása szerető tapasztalatait és szerető kapcsolatok. 

Én Darja. Én vagyok érzékeny, romantikus, gyengéd, de néha realista, szívvel teli vágy, hogy szeretni és szeretve lenni!) 

A részletes információ: http://h21.fr/2ap9 

Azt szeretném tölteni az időmet a természet. Én is szeretek főzni, szocializálódnak, utazás, gitározni, játszó beach voleyball)) 

Mi mindig megpróbál valami újat együtt - csak azt!!

(tralnslate.google)

Egészen kedves levélke, már már arra ösztönöz, hogy a megadott linkre kattanjak, de mégsem. Inkább a feladónak jelölt név kezd el foglalkoztatni. Valahonnan ismerős, de nem ugrik be elsőre, kis guglizással kell feleleveníteni az emlékeimet. Tudom, hogy hallottam már a nevet valahol!

És persze, hogy hallottam már, ez egy, pontosabban két folyó neve. Amu Darja és Syr Darja. A szó -Darya, tengert, vagy nagy folyót jelent perzsául. Hajdan az Aral tóba ömlöttek, ami ma már talán teljes egészében eltűnt az őrült mező és vízgazdálkodás következtében.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a Kaszpi-tenger mellett egy tó, amit néha még tengernek is hívtak. Változatos történetű vízről van szó, hiszen itt egykor a hatalmas Tethys óceán terült el, aminek maradványa a ma még létező Fekete tenger és Kaszpi-tenger.

Legújabban azért tűnik el a tó, mert a két tápláló folyó már nem éri el az intenzív vízkivétel (öntözés) miatt. Geológusok és a klímaváltozás kutatói úgy vélik, hogy a hiányzó vízmennyiség 86%-a öntözéssel vész el, a maradék 14% írható a párolgás terhére. 

Az Aral hol eltűnt, hol pedig újra létrejött az írott történelem során is. A rómaiak mocsárként ismerték, a ókori arabok tengernek írták le, de a középkorból vannak beszámolók, miszerint eltűnt a víz.

Az ember előtti történelemben még változatosabb volt az Aral története. Előfordult, hogy csak a puszta meder volt, amit később a Syr Darja kezdett feltölteni, a megváltozott mikroklíma hatására pedig az Amu darja is csatlakozott vízhozamával. 

Volt olyan időszak is az Aral életében, amikor a huszadik századi ismert legnagyobb kiterjedést kétszeresen meghaladó, már már valóban tenger méretűvé hízott. A geológia tud róla, hogy a földön emberi beavatkozás nélkül is tűntek el tavak, beltengerek, akár tengerek is, de itt egyértelműen az emberi tevékenység gyorsította fel az amúgy elkerülhetetlen folyamatot.

Érdekes párhuzamot láthatunk hazánk sokkal szerényebb méretű "beltengerével".

Idén rémisztő képek járták körbe a világháló hazai ága-bogát a balatonról. A part mentén száz méterekre eltűnő víz és alga szőnyeg. A Balatonról tudjuk, hogy egykor elért a bakonyi hegyekig, és Tihany valóban szigetként emelkedett a tó fölé. Máskor meg szinte a teljes tómedret beszántották és búzát termesztettek benne. A tavak már csak ilyenek, megérzik a környezeti hatások legkisebb változásait is. Az Aral és a Balaton változása figyelmeztető jel kellene, hogy legyen. Az egész Kárpát-medence vízrajza olyan veszélyre figyelmeztet, amit nem volna szabad számításon kívül hagyni a jövő tervezésénél.

Az alábbi képre klikkelve új oldalon teljes méretben nyílik meg. Érdemes böngészni!A Kárpát medence vízrendezés előtti állapotát tükrözi.

A nagy civilizációk mindig folyamközök védett területén alakultak ki, de valahogy az eltűnésük összefüggésben van a környezetre gyakorolt hatásukkal. Mintha a fejlődésük záloga egyben a kipusztulásuk oka is volna, mégpedig az intenzív mezőgazdaság és ennek érdekében a táj vízrajzának átalakítása. Hazánk vízrajzát az utóbbi kétszáz évben alaposan átírta az ember.

A XIX. században kezdődő folyamszabályozás a korábban vízben bővelkedő Kárpát medencét elindította az elsivatagosodás útján. A korábbi ártéri gazdálkodást felváltotta a szántógazdálkodás, amire a Napóleoni háborúkban igencsak szüksége volt Európának. A Magyar búza és takarmány nélkül az öreg kontinens lakossága valósággal éhen halt volna.

Ma viszont az aszállyal küzdünk. Annak ellenére, hogy hazánk még mindig vízben gazdagabb a környező országoknál, nálunk kerül többe a víz. Milyen érdekes! De azt ne feledjük el, hogy a folyó nem arra való, hogy azzal öntözzünk. Ahol elkezdték öntözésre használni a folyók vizeit, ahol a vizet ráadásul mesterséges csatornákba terelték, ott történelmi léptékkel számolva a civilizáció ugyancsak hamar pusztulásnak indult.

Nálunk hagyományosan nagyállattartó és ártéri gazdálkodó művelés volt honos egészen a reformkorig, amikor az ember fejébe vette, hogy igényeinek megfelelően kell a tájat átalakítani. Ekkorra elfelejtettük, hogy aki ártérre építkezik azt tavasszal és ősszel is kiöntheti a víz. De kellett a terület az egyre hatalmasabb zab és búzatábláknak, hogy jóllakassuk a labancot és a lovát.

A Kiskunsági főcsatornát ma az ott élők átok csatornának hívják. Elment a víz és vele a megélhetés is. A hajdani sztyepp helyett sivataggá válik a kihalófélben lévő táj, de ez nem volt fontos akkor, amikor a vas és acél országa kívántunk lenni annak ellenére, hogy érclelőhelyeinket elvágták tőlünk Trianonban. (Tria Non = háromszor nem / nem, nem soha!)

Darja, azt jelenti nagy folyó. A mi nagy folyónk a Duna, ugye milyen hasonló a hangzása is? Most az sem nagyon érdekel, hogy a perzsák tanulták a szót a szkítáktól, vagy fordítva. Arról meg végképp nem akarok fecsegni, hogy nekünk mi közünk a szkítákhoz.

A Duna-Darja kapcsolat számomra egyértelműnek tűnik. Sőt, nevekben rejlő kapcsolat a Duna okán bőven akad. Korábbi neve is igen beszédes: Ister. Valahogy nem áll rá a fantáziám a szláv szógyökre az eredert ügyében. Amikor szlávok még sehol nem voltak Mezopotámia szerte már ismert volt Istár istennő, aki többek közt szerelem és termékenységi istennő, és mint termékenység szimbólum kézenfekvő, hogy a tájat termékennyé tévő folyót róla nevezzék el. Nekem legalább is kézenfekvőnek tűnik egy ilyen párhuzam.