A váztáska után egyel bővült a kerékpáros felszerelés. Kaptam gumibugyit pelenkával... A hervisben vettünk bringás nadrágot. Meg kell mondjam nem hittem volna, hogy a sudárnak és sportosnak nem nevezhető alkatomra találtam. Még ennél is furább dolog járni benne. Olyan, mintha a valagpárna egy hatalmas pelenka lenne -hát, hozzá lehet szokni, de kell hozzá idő. Alsógatya nélkül nem próbáltam, holnap ez lesz terítéken.

A teszkó ajtajában (utálom, hogy oda járunk), láttam magam befelé menet. Mint egy hatalmas szöcske, csak a potroh és a gyomor hibádzik kissé. Nem baj, a nyári lazulás holnap folytatódik. Vége a kilengős heteknek. Így is túl hosszúra nyúlt. Arra büszke vagyok, hogy csak két kiló jött vissza, de így most 22-t kell letornázni a következő etapban.

És még van nagyjából két, esetleg három hónap, hogy bringázzunk is, ezt ki akarom használni. Csak az a csomagtartó hiányzik még nagyon, hogy ne háton kelljen cipelni a cumót... +ne a drágámra terheljük, mint Bösztörpusztára menet.

Jövő vasárnap megyünk egy hétre Egerbe, oda vonattal, de hazafelé nagyrészt bringával. Eredetileg úgy terveztük, hgy hazafelé végig bringával, de Jászapátiban a strand-kemping megállunk egy vagy két éjszakára. Utóbbiban nincs is változás, ha csak az időjárás nem szól közbe, de Jászapátiból úgy tűnik, hogy Hatvanig megyünk, ahol vonatra szállunk majd és kihagyjuk a Gödöllői dombságot.

Jászapátiból Gödöllőre majdnem nyolcvan kilométer az út, ami nem lenne baj, ha az utolsó negyven kilométer nem lenne permanens emelkedő. Nem nagy, de mégiscsak negyven kilométer. Van még egy lehetőség, ahol Jészfényszarutól kanyarodnánk Hatvan helyett Gödöllő felé. zsámokig nem is volna gond, de onnan kezdődik az ereszd el a hajamat. 

A piros nyíl Valkón áll, a domborzati ábrán látható, hogy ott kezdődik a Gödöllői Dombvidék. Igaz, hogy ott már szinte otthon vagyunk, de innen még nagyjából 18 km van hazáig. Na majd kiderül merre, merre visz a végzet...