SG.hu cikket olvasok reggel: "Az idegenek is részei Isten tervének?" címmel. Tegyük fel, rábukkanunk (helyesebben az bukkan ránk) a földönkívüli intelligenciára. A létezésének jó az esélye, a találkozásnak állítólag csekély, de tegyük fel megtörténik. Nem idézem a cikket, akit érdekel, megkeresi.

A közvélemény és a tudományos élet reakciói talán kiszámíthatöbbak, mint a katonaságok és az egyházak hozzáállása. A cikk szerint különösen a katolikus hit bírkózik majd meg nehezen az idegen civilizációk létével. A kérdés onnan indul, hogy Jézus vajon a keresztfán az emberiségért halt-e meg, megváltva minket bűneinktől, vagy a világegyetem összes intelligens lényének lelki üdvéért áldozta fel saját életét?

Most következik az "úgy gondolom" rész. Milliárdnyi galaxisban lévő elképzelhetetlenül nagy számú csillaghoz tartozó bolygók némelyike feltehetően lakott, mások valamilyen civilizációt is hordozhatnak, ezek közül némelyik valószínű, hogy fiatalabb a miénknél, mások pedig idősebbek lehetnek nálunk. Utóbbiak talán képesek a számunkra elképzelhetetlen csillagközi utazásra is. Ők lehetnek azok, akik a földön időnként nagy vitákat kavarhatnak állítólagos megkelenésükkel.

A helyzet az, hogy a közvélemény magára a tényre valószínűleg nyitott, hogy nem vagyuk egyedül, de ennek beláthatatlan következményeivel nem számol. Bízhatunk-e abban, hogy a minket látogató idegenek feltétlen jószándékkal viseltetnek az emberiség és a föld sorsa iránt? Vagy meg kell békülnünk a gondolattal, hogy az idegeneknek mi vagyunk az indiánok, akiktől el akarják venni ősi födjüket? Az újvilág európából indult legutóbbi benépesítése kellően elrettentő példa lehet, ha a föld és az idegenek betelepülése kerül szóba. Ugyanakkor az figyelemre méltó, hogy eddig ez nem történt meg. Holott akár már meg is történhetett volna.

Számtalan ősi vallás tudja úgy, hogy az Istenek az égből, a csillagokból érkeztek. Már Mezopotámiában is csillagközi, de legalább is bolygóközi utazásokat írnak az agyagtáblákra. A Rámajana, a Mahabarata és más védikus irodalom tele van űrhajókkal, intergalaktikus háborúkkal, győztes és vesztes idegenekkel. Nem is beszélve a ma olyan népszerű Arvisura Anyahita, létező, vagy feltételezett leírásairól.

A magam részéről Jézust úgy képzelem el, mint a földre küldött hírhozót. És az Ő létezése egyáltalán nem zárja ki, hogy az Isten megtestesülhet akár egy időben is a vilégegyetem bármely pontján. Ha elfogadom az intelligens tervezést -nevezhetjük teremtésnek is, akkor semmi nem akadályozza meg a tervezőt, teremtőt abban, hogy az ember mellett akár szívén viselje mondjuk a Klingon nép sorsát is.

Csak egy közbeszúrt gondolat erejéig térek el látszólag a témától. Nem mehetek tovább anélkül, hogy a judeokrisztiánizmust fel ne hozzam. Magamat kereszténynek tartom, s mint ilyen, hiszem, hogy Jézus köztünk élt. Hiszem továbbá azt is, hogy Isten fia volt -azzal a kitétellel, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Jézus az Istent Atyámnak nevezte, és nem JHVH, ADNJ, vagy Elohim néven. Tudom, hogy az ószövetségi teremtés  történet Sumerból átvett. A sumer eredetű hit más úton is elérte a Kárpát medencét, nem csak római és bizánci közvetítéssel.

Egy példa: Az egyik legkedveltebb mezopotámiai isten(nő) Innana volt, aki földi származású. "...Inanna a sumér mitológia egyik legnépszerűbb és legérdekesebb alakja. Sumérban nem volt hozzá fogható égi személyiség. Inanna volt az egyetlen istennő, aki maga vezette az égi bárkáját és akár harcolni is tudott vele ha rákényszerült. A mítosz szerint egy földi nő volt, akit nem sikerült a felszínen dolgozó annunakiknak elcsábítaniuk. Inanna ellopta az annunakik szárnyát (repülőgépet) és felrepült vele az égi városba Anu színe elé. A mindenség urának megtetszett a földi lány bátorsága ezért úgy döntött istennővé teszi s így kapta az Inanna (az ég úrnője) nevet, ami az annunaki között használt címére utal...."-(idézve innen). Innana a magyar méphagyományban tündér Ilona. Anu pedig Árgyélus királyfi.

A rövid kitérő lényege, hogy a kereszténység nem azonos a judeokrisztiánus hittel. Annál ősibb, hiszen az emberi civilizáció böécsőjéből ered.

Az Istenek köztünk járnak? Az ókori ember számára a nyilvánvalóan lenyűgöző képességekkel bíró és különös eszközökkel rendelkező idegenek isteneknek tűntek. Az idegenek számára pedig nyilván előnyös volt, hogy őket istenekként tisztelik. Innana sok olyan tudást hozott el az annunakiktól (istenektől), amivel birodalmát gazdagabbá tette. De még a Bibliában is maradtak fenn utalások arról, hogy az Istenek fiai és az emberek lányai utódokat nemzettek. Őket nevezik oriásoknak, vagy nephylimeknek. Máshol ezek a mítikus teremtmények az Angyalok gyermekeiként vannak említve. Átmenet lehetett ez az EgyIsten hitben magyarázott idegenekről. 

Mindenesetre azt kétlem, hogy a józanul gondolkodó vallásos ember számára különösebb megrázkódtatást okozna, ha a holnap reggeli hírekben arról számolnának be a világ tudósítói, hogy felvettük az első hivatalos és nyilvános kapcsolatot egy tőlünk eltérő, földön kívüli civilizációval.