Az úgy volt, hogy nézegettem tegnap este a kész szappanvágó ládát. Sehogy nem sikerült megbékülni azzal, hogy nem egyenes a vágás rajta. Anyag van, szerszám van, időm van, álljak neki egy újabbnak. Így is tettem reggel, miután a vallás és idegenek kapcsán leírtam mondandómat. 

Sorban előkészítettem a szerszámokat, faanyagot, kigondoltam hogy lesz jobb mint tegnap, és hozzáfogtam. Egy bakit azért ma is sikerült elkövetni. Ezen az újabb darabon nem egy, hanem másfél bevágás van. Szépen bejelöltem, befogtam az anyagot a szerszámba és kezdem vágni. Már úgy deréktájt jártam, amkor rácsodálkoztam a gyanúsan nagy lapvégre. Lemértem és mit ad isten? Egy centivel arráb vágom, mint kellene. átjelöltem gyorsan és befejeztem a művet. Így aztán már két szép szappanvágó ládám is van...

Lassan kiscsoportos foglalkozást tudnék tartani annyi "sámlit" faragok... Közben sikerült egy pofás vérhólyagot is összeszednem, annak mondjuk olyan nagyon nem örvendek.