lap láp lep lép lop

Tegnap alfa barátom ugrott át tíz körül egy cigire meg egy kávéra. Úgy alakult, hogy hatkor még vallásfilozófiáról és vallástörténetről beszélgettünk... Többnyire persze én beszéltem. Vallás, származás, őstörténet, szóba került ott sok minden. Vesszőparipám, hogy a magyarság nincs tisztában azzal a hatalmas csodával, amivel mellesleg a mai napig rendelkezik. Sokaknak fogalma sincs, ahogy én is csak a felszínét kapirgálom a valóságnak, hogy a nyelvünkben micsoda tudás gyűlt fel az évszázadok, akár évezredek alatt, de vagyok olyan arcátlan és év-tízezredeket is merek mondani...

Lépten nyomon olyan dolgokba, emberekbe botlok, akik/amik ezt a fantasztikus történetet mesélik tovább, vagy részleteiben egyre mélyebben. Ami elsőre meghökkentőnek, mosolyt fakasztónak tűnik, azt kicsit jobban körbejárva akár igaznak is tudom elfogadni, ha levetkőzöm a sok megtanult információt és pusztán az elém tártakra figyelek.

A tudomány mai álláspontja szerint a regék, mondák nem többek szép mítosznál, szájhagyománynál egy kitalált, elképzelt vagy óhajtott múltról. Ráadásul a magyar mondák még csak elő sem kerültek leírva, a csupasz emlékezeten kívül nincs rájuk egyéb bizonyíték. Nem így a görög eposzok, amiket az ezernyolcszázas évek derekán a kor tudósai nem tartottak többre, mint szépirodalmi remekek. Kellett egy megszállott, aki miután kezébe vette Trója történetét, elkezdte felkutatni a történet útmutatásai alapján magát a várost. És láss csudát, megtalálta... A makacs német nem hagyta magát eltántorítani attól a fixa ideától, hogy Homérosz műve pontosan utalásokat tartalmaz a város helyét illetően.

Van egy férfi, aki nem kevesebbet állít, mint hogy a Kárpát medence hajdani népe egyenesen a tájba írta regéit. Mondok egy példát. A Balaton feletti hegyvidéket ma Bakonynak nevezzük, ez korábban Bak volt. A mai helynevek arról árulkodnak, hogy egykoron mi történt a Bakon... Ábel (BAKon Ybel -Bakonybél) és Inanna (BAKon Ynanna -Bakonynána) nászából megszületik Gaia -Galya patak.

Jásdi Kiss Imre bizonyos földrajzi eltolódásokból és földrajzi helynevekből kikövetkeztetett időbeliséget állít fel, amit tárgyi, logikai bizonyítékokkal és a magyar nyelvben rejlő furfang, lelemény és mélységes tudás segítségével MAGYARáz el hallgatóinak.

Magával ragad az a bizonyosság, ami árad belőle, még ha olykor nem is értem pontosan, hogy mire gondol. Sokat emlegetett példája szerint (és most csak a legkönnyebben emészthetőket citálom ide) a puzdra (alul-felül nyitott, de zárható bőr henger) nem más, mint egyfajta korabeli hírközlési rendszer műszaki eleme. Hogy is van ez? Az biztos, hogy az alul-felül nyitható cső kevéssé tűnik alkalmasnak arra, hogy abban nyílvesszőket hordjon magával a harcos vagy a vadász. Gondoljunk csak arra, hogy ha cserkészés közben a cső alja kinyílik, vessző nélkül marad az ügyetlen vadász.

Ellenben mi van akkor, ha a puzdracső valóban nyílvesszőket tartalmazott, csak nem abban az értelemben, amiben azt ma hisszük? Ha teszem azt három vesszőből, felső harmaduknál zsineggel összefogott nyalábot képzünk, úgy a vesszőket mint egy háromlábú állvány, ki tudjuk nyitni. Honnan is ered a szó: nyíl(ó)vessző? Az így kinyitott állványunkra a mindkét végén nyitott puzdracsövet ráhelyezve, azon áttekintve kémlelhettük a táj egy adott részét. Ha most a kört amit látunk, vízszintesen és függőlegesen is felosztottuk egy a cső tőlünk távolabbi végén valamiféle kereszttel, úgy egészen pontosan tudtuk kémlelő puzdránkat tájolni.

Mi lehetett ennek a jól tájolható csőnek a lényege, és ez hogyan képezhette alapját a korabeli távközlésnek? A válasz, ha logikusan belegondolunk nem is olyan valóságtól elrugaszkodott. Sírleletek sokaságában lelhető fel tarsolylemez. Megtanultuk, hogy előkelő urak viseletének része, övükön hordott táskájuk (tarsoly) dísze. A leletek jó része viszont mindösszesen két ponton rögzültek, ott is oldható módon a feltételezett bőrszütyőhöz. És arról se feledkezzünk meg, hogy minden esetben a fém anyaga ezüst, gazdagabb sírokból kívülről arannyal futtatva, de mindenképpen ezüst.

A tarsolylemez belső fele homorú, mint egy homorú tükör. A legutóbbi időkig tükörnek fényesre polírozott ezüstlapot használtunk, később egy üveglap egyik oldalát vontuk be ezüst alapú anyaggal. Miért ne tételezhetnénk fel, hogy a bőrtasakról egyszerűen eltávolítható, azon lazán fityegő fémlemez valójában tükör volt? Lovaglás közben a belső, színezüstből lévő felület a folyamatos mozgástól tükörfényesre volt polírozva állandóan, így használatra készen.

Földi hívság, hogy a tarsolyos tükröt hord magánál? Talán bizony saját ábrázatját nézegette benne? Talán előfordult, de mint tükör arra is alkalmas volt, hogy azzal teszem azt a nap fényét visszatükrözzék egy adott pontra. Épp ennél a tulajdonságánál fogva is kérdésessé teszi, hogy eleink magukkal vittek volna-e egy olyan eszközt a ruhájukon, ami messziről csillog villog, ezzel felhívva magukra akár a vad, akár az ellen figyelmét? Meglehetősen kétséges. Így aztán egyre könnyebb elképzelni, hogy a tarsolylemez vagy pusztán fejedelmi jelvény, vagy teljesen más célra használt eszköz volt.

Az egymagában fényvisszaverésre használt tükröt több tíz kilométerről észre lehetett venni, sajnos a csillogást akár az is megláthatta, akinek nem kellett volna. Ezt a célt szolgálta a már korábban említett, jól irányozható puzdracső, mely a fényt az adott pontra vetítette, annak irányától eltérő szemszögből nézve viszont észrevehetetlenné tette a jelet. 

Amikor ma üzenetet küldök egy barátomnak, akkor azt mondom, levelezek vele. Nyelvészek bebizonyították, hogy a hideget érző ember elment az erdőbe és tűzrevalót gyűjtött, így jött létre a "fázik" szavunk. Aki fázott, az elment fázni az erdőbe. hasonlóan, aki levelezni akart, az összeszedte a leveleket, meggyújtotta és a keletkezett lángot kivetítette. Valahogy úgy jöhetett létre fény szavunk, hogy a pislákoló lángba FÉM reszeléket szórt, hogy megnövelje a láng fényét... (mondjuk itt nekem néhol sántít a dolog, de élvezetes a levezetés). 

[megjegyzés: az üzengetéshez azért nem kellett fa, elég volt a levél, mert a fából rakott tűz túl nagy lánggal ég, túl messziről látszik. A száraz(!) avar szinte füst nélkül ég, így alig észrevehető.]

Emészthető? Mert van ám még! A kört osztó titkát ismerő a köroszt(ó)s. Áthallás? Krisztus? A keresztes szóból származik? Így kapcsolódik majd be a kereszténységbe maga a kereszt?

Más. A pásztorbot ennek a magas kultúrának legfontosabb kelléke. Ősi építmények kapcsán gyakran eszembe jutott, miként készítettek teljesen sík, és vízszintes alapot az épületnek? Mondjuk egy hatalmas piramisnak? A derékszög még csak hagyján, de a vízszint?

A pásztorbot ugye arra való a pásztornak, hogy a végén lévő kampóval kapja el a birka lábát. Láttam ilyet, tudom, hogy erre speciel alkalmas. Ugyanakkor azt is láttam, hogy még mire.

juhász szerszám, jópásztor szerszám, fáraó fejedelmi jelvénye

 Hogy a képen látható tárgyak mi célt szolgálnak, azt mindenki tudja. Hatalmi jelvény, de miként válhat az egyszerű pásztor szerszáma, hatalmi jelvénnyé? A pápával ellentétben a az egyiptomi fáraók soha nem állították magukról, hogy bármi közük volna a pásztorokhoz. Jásdi Kiss Imre egy egyszerű, ám annál kézenfekvőbb magyarázattal oldja fel a két rejtélyt egyszerre.

A pálcát vízbe merítve, a fenti alkalmatosságról lelógó inga helyét a pálcán jelezni kell, majd a készséget újból összeszerelve, bárhol máshol is hozzájuthattunk a vízszinteshez úgy, hogy egyik végét fix ponton rögzítjük, szabad vége alatt pedig a nyíló vesszőket addig állítjuk, mig az inga újból a korábban jelölt helyre kerül. A képen direkt nem vízszintes a pálca helyzete.

Máshogy magyarázom. A műszer részei a hosszú fa rúd, a fixen ráerősített felső rész (a képen sárga), és az erről lelógó inga (a képen fehér vonal alján sárga gömb). A felső fix részről lelógó inga helyzetét kell bejelölni a pálcán, miközben az a víz tetején úszva biztosan vízszintes helyzetben áll. Később a pálcát úgy kell beállítani, hogy az inga a korábban jelzett helyre lógjon újra, így kapunk megint vízszintest. Így jobban érthető? Még egy animációt is készítettem

Ezzel az egyszerű, mégis zseniális eszközzel képessé válhat az ember, hogy akár hatalmas területeket is síkká tegyen, akár egy piramis alapjához.

És ha már piramis, nem mehetek el szó nélkül a hegyek mozgatása mellett. Kiss Imre azt mondja, hogy a természeti tájat olyan mértékben voltunk képesek alakítani és formálni, hogy a távközlési rendszerünknek megfelelően változtattuk akár hegycsúcsok helyzetét. Erre példának a Gyenesdiás és Esztergom közé húzott egyenest szinte mértani pontossággal érintő Bakonyi csúcsokat hozza fel. Méghozzá nem kisebb időtávlatba helyezve a műveletet, mint akár 120 000 év! Legalább is Veszprém város nevét így helyezi földrajzi időtengelyre. A város nevének jelentése a magyarázat alapján Vízperem, már pedig azt tudjuk, hogy a közelben lévő Balaton vize legutóbb 120 000 évvel ezelőtt moshatta az anyaföldet Veszprém közelében.

Ebben a rövidke élménybeszámolóban nem mondtam el mindent, így aztán az érdeklődőknek csak azt tudom ajánlani, hogy keressenek rá Jásdi Kiss Imre nevére a világhálón.