Még mindig erről a témáról, mert erről nem lehet eleget írni. Beszélgettem akár a saját bejegyzésem, akár az alapítvány munkája kacsán. Sok kérdés merült fel bennem is, de meggyőződésemmé vált, hogy ez egy rendkívül hasznos kezdeményezés. 

Egy privát hozzászólás a korábbi bejegyzéshez, mégis bemásolom ide: 

tiszteletem méltóságos uram!

ez az ötlet az iskolai kerttel nem újkeletű. 1989-ig a kunszentmiklósi általános iskolának volt ilyenje. technika óra keretében műveltük. osztályozásra ment a dolog. ásás, gereblyézés, veteményezés, növénygondozás. amit megtermeltünk a menza konyhájára ment. volt egy tanműhely is ahol a szerszámok karbantartását gyakoroltuk. a rendszerváltással a telket eladták. most egy új utca van a helyén jó pár házzal....

üdv
laci

Az alapítvány honlapján található anyagok között szerepel a "kihelyezési variációk" című pdf. A linkre klikkelve innen is megnyitható. örömmel látom, hogy nem csak családi sémában gondolkodik az alapítvány de abban is, amit eredetileg én is írtam, tehát iskolai tangazdaságban. Ezt már csak azért is tartom talán még fontosabbnak a családi kertnél, mert itt a gyerekek is kivehetik részüket a munkából, így sajátítva el a szükséges tudást, amit aztán akár otthon is kamatoztathatnak. Ez a munka egyrészt feleleveníthet elfeledett hagyományokat, és közösséget teremthet. Közösséget, ahol egymásra utalva, de nem egymásra rászorulva élhetnek az emberek -és ettől zseniális ez az ötlet! Másfelöl biztosabb, hogy a megtermelt zöldségek, kisállatok nem a kocsmárost gazdagítják végül.

Igen, megfordult az én fejemben is, hogy 30 csirkét gyorsan el lehet pusztítani. Piacon eladja bagóért és megy alkoholért. megteheti, ez a saját felelőssége. Ha így tesz, hiába mutogat arra, aki termel. Ez a kezdeményezés arról szól, hogy felelősséget vállal és tervezi a jövőt. Bármilyen helyzetből kikecmeregni máshogy nem lehet, csak tervezve, számba véve a jövőt. 

Egy gondolat azért még mindig itt lappang a fejemben. Szinte már látom is, ahogy a VIII. kerületi általános iskola belső udvarának betonozott tornapályáját feltörik, hogy ott tangazdaságot hozzanak létre a nebulóknak...

Vidéken, falvakban van udvara a szülőknek, de akik összezsúfolt panelekben, kert nélküli lakásokban élnek, azok hogyan válhatnak legalább részben önellátóvá, hogyan csökkenthetik függőségüket a társadalom jóindulatától, segélyektől? Hogyan valósulhat meg a kezdeményezés egy városban? ahol az önkormányzat tulajdonában lévő telkek értéke miatt azokat inkább adják el befektetőknek, mint szociális kerteket hoznának létre? Erről írt a hozzászólásában Laci is. Most a korábbi tangazdaság helyén új utca van, néhány házzal...

Úgy vélem, hogy a pillanatnyi anyagi haszon helyett néha nemesebb és hosszabb távon ható eredményeket kell előtérbe helyezni az önkormányzat(ok)nak. Micsoda öröm volna, ha a belvárosi foghíjakat nem kutyaszar, sitt és mocsok borítaná, hanem virágzó "szociális" gazdaságok. Nincsenek illúzióim, amikor erre gondolok...