Megint anyanyelvünk édes ízével telve nyúlok egy kifejezéshez. Házasság. Öcséim közül ketten is házas emberek. Ahogy azt ma értjük. Szerető feleségük van, akivel összekötötték az életüket. Házuk viszont nincs...

Pompás kifejező erejével a házasság fogalma nem csak azt mutatja, hogy az ifjú jegyesek Isten és Ember előtt összekötik sorsukat, de megjeleníti jövendő életük színterét is: az új házat. Ezt a falu lakossága kalákában segít megépíteni az új párnak, hogy megkezdhessék új minőségüket és új családot alapíthassanak.

Persze kezdetben vala a ház a természet adta anyagokból. Csak össze kellett szedni, kicsit megdolgozni őket és megépíteni. Úgy nem volt kérdés, hogy ház, vagy esküvő... együtt járt a kettő.