Gazdasági válság, bankcsődök, valutakölcsönre rábeszélt bedőlt lakáshitel tulajdonosok, adósságcsapda, emelkedő törlesztőrészletek, áthárított különadók, megemelt költségek, nyereségorientált befektetők, pénzből pénzt csináló alapok.
"...szeretem á bán kom..."
nincs tálálát -nobádilájksz gointudö benk
jónapot áj em dálbír áj kém from indiá
ténkjú fór csúzing mí...
..szó áj hev meni kveszcsönsz; du jú tink itisz poszíböl...
...jesz or no?...
' szeretem a bankom ' Van találat! Nagyjából 144 000 000 találat
Az imént láttam sokadjára Dalbírt, aki Emesét váltotta a BB reklámban. És a sokadik látás után azt vettem észre magamon, hogy nem szeretem a kérdező gyarmati száhibot. Már elsőre sem volt szimpatikus az ötlet, amikor három olyan ember neve merült fel, aki nem olyan mint én. Mert ha olyan volna, tudná miért nem szeretem a bankot. Most a BB vagy nagyon rossz módját választotta, hogy megtudja miért nem szeretem a bankot, vagy nem kíváncsi rá miért nem szeretem a bankot, csak meg akar győzni miért szeressem -naná, ez a reklám célja.
Nem szeretem a bankot! Persze itt most nem kezdek el adósságcsapdáról, pénzmultiplikátorról, tartalékrátáról, a pénz mint adósság témáról komolyan írni, csak puffogok a reklámon. Puffogni lehet...
Egyet azért mégis elmondok, amiért nem szeretem sem Dalbír szahibot, sem a bankokat. Mert nem a miénk. Kedves, leereszkedő gesztus a félmagyar-indoangol dialektus, de mi nem egy nyelvet beszélünk. Persze nem Dalbírral, a reklámemberrel. A 'nem szeretem' nem személyesen ellene irányul. A jelenséget nem szeretem. Nem szeretem a koloniál miliőt amit sugall a reklámfilm. Azt az érzést kelti bennem, amit a gyarmatosítók keltettek világszerte. Elhozzák a civilizált nyugat magas kultúráját, műveltségét kezünkbe adják és megtanítanak rá...
Hogy is van az indián (vagy néger) anekdota? Amikor a fehér ember megérkezett, ameddig a szem ellátott, miénk volt minden föld, minden víz, minden állat, a hegyek, a völgyek, a folyók. A fehér embernek nem volt semmije, csak egy Biblia a kezében. Aztán a fehér ember nekünk adta a Bibliát, az isteneit, a kultúráját és most nekünk nincs más, csak a Biblia a kezünkben és ameddig a szem ellát, minden föld, minden víz, minden állat, a hegyek, a völgyek, a folyók a fehér ember tulajdona lett.
A hódítók maguk előtt tolják a janicsárokat, az átnevelt koloniál katonákat, a félmagyar-indoangol száhibot, Dalbírt. Az indiai gurut, aki jóságosan felteszi kérdéseit, miért is nem szereti a magyar a bankot.
Minap barátommal beszélgettünk a bankról mint intézményről. Az álláspontunk nem épp közeli. Egyrészt ott a pont, mert a hitel jó, már Széchenyi is megírta az 1800as években. A hitel azért jó, mert általa megvalósíthatunk olyat, amit nélküle nem. És ezzel biztosan nem tudok vitába szállni, mert akár igaz is lehet(ne).
Ezzel szemben én meg úgy gondolom, hogy maga a bankrendszer egy hatalmas átverés. Elhiteti, és a valóságban működteti is azt a rendszert, melyben a pénzből pénz terem, különösebb munkavégzés nélkül. És valóban kecsegtetőnek tűnik, hogy elültetem a pénzem (mondjuk egy jó kis garantált hozamú államkötvénybe, vagy kockázatosabb, de magasabb hozamot ígérő alapba, papírba) az meg kikel és megfial. Fogom a megtakarított tízezresemet, beteszem a cserépbe -vagy ások neki egy gödröt az erdőben egy titkos helyen, és meglocsolom, aztán várom, hogy tényleg kikeljen és én kicsi tízezresecskéket szüretelhessek róla. Legutóbb Pinoccio volt az, akit ezzel csőbe lehetett húzni? Bár ha jól emlékszem, ő még aranyat ásott el... Ma meg a pénz egy darab papír, ami nem több mint az ellenértékére tett állami(?) ígéret.
Most volna illendő írnom a pénzkibocsátás monopóliumáról, a multiplikátorról, tartalékrátáról, pénz mint adósság témáról, de ígéretemhez híven nem fogok. Most Dalbírról és az általa képviselt mentalitásról akarok beszélni. Nem Dalbir mint létező személy, hanem Dalbir mint megszemélyesített (Budapest) bank.
A lecsengő bankválság után a bankok megkopott renoméját csak rendbe kell tenni valahogy. Ki volna erre alkalmasabb, mint a kívülálló, aki friss szemével észrevesz olyat, amit a benne lévő nem. A három jelölt: Mika, Manuela, és Dalbir... Valami skandináv muki, róla talán a svéd adórendszer, vagy nyugdíjmodell jut eszembe. Nem, inkább az izlandi összeomlás. Manuela... Róla Portugália és az IMF párhuzam ugrik be. Marad a száhib, aki amúgy is legjobban képviseli a gyarmatosítás ízét a tudatalattiban.
Ha máshonnan nem, Verne Némó kapitányából mindenki tudja, hogy Anglia koronájának legszebb ékköve India volt. Kicsit tájékozottabbak ismerhetik talán a Balatonfüredi Tagore sétányt, hova tovább akár névadóját is. Politikailag aktívaknak esetleg beugrik Indira és Radzsiv Gandhi neve, akik nem rokonai Mahatma Gandhinak. De akárhogy is van, az biztos, hogy India Angol gyarmat volt.
Hogy Magyarország is gyarmat, arról szemernyi kétségünk se legyen. Volt itt gyarmatosító a labanc, a török, a muszka. Most meg az unió -mondhatnánk, de ennél rafináltabb a történet. Egy birodalmak és kormányok felett álló intézményrendszer gyarmata lettünk. Ez a többnyire megnevezhetetlen és leírhatatlan hatalom a globális pénzrendszer hatalma, aminek egyik intézményesült szerve az IMF -nemzetközi valutaalap, központja pedig talán a világbank?
Ez a rendszer arra épül, hogy a fizikai és szellemi alkotó munkát kizsákmányolva, valóságos munkavégzés nélkül látszólagos termelés bonyolításával "termeljen" hasznot. Módszere a virtuális világ megteremtése és összemosása a valósággal, ahol a vegyületben feloldódott fogalmak többé nem alkalmasak arra, hogy tisztázzák a legalapvetőbb kérdéseket. Ennek a rendszernek az alapja, erőssége és gyengéje is a belé vetett bizalom ás az általa keltett félelem egyensúlya. Működtetőinek jólétét akkor képes biztostani, amikor az egyensúly a bizalom irányába hajlik. Válság pedig akkor jelentkezik, amikor feloldódik a bizalom és ez a kényes egyensúly felborul a félelem felé.
Ez a játék már nem szól hagyományos értelemben vett értékről, sem anyagi, sem szellemi, de emberi értelemben sem. Pusztán a hazugsággal támogatott bizalom és a függőség keltette félelem mérleghintájáról a pénzügyi világ hatalmasságainak játszóterén.
Alapvetően nem vagyok gazdaság és pénz(forgalom) ellenes. A pénz önmagában nem rossz, nem jó, olyan amilyenné tesszük. A pénz azért alakult ki, mert egy tehenet nehéz volt átváltani egy zsák lisztre. De azt határozottan ellenzem, hogy a gazdaság váljon modern korunk aranybikájává.
Beszolda