Észrevetted, hogy új fejlécet készítettem? Azért lett ekkora, hogy észrevehető legyen. Az is igaz, hogy ez gyors egymásutánban a második, mert kicsit még alakítottam rajta. Rovással azért, mert ez a miénk. Latinnal meg azért, mert azt meg mindenki érti. Legalább is el tudja olvasni. Néha úgy érzem, hogy amit látok, az nem áll össze képpé a fejemben. Hallom a hangot, de nem alakul szavakká, csak értelem nélküli zörej. Noha olvasom a betűket, nem mindig találom meg a szavakat. Ráadásul néha más szavak jönnek ki, mint amit leírtak.

A világ már csak olyan, hogy minden a fejünkben áll össze végül. A valóság az agyunkban lejátszódó elektrokémiai folyamatok végeredménye. Mindenki a saját személyes valóságát éli és ez a rengeteg személyes valóság vagy önálló buborékként lebeg egy meghatározatlan multiverzumban, vagy összekapcsolódva más buborékokkal habbá áll össze. A hab aztán fátyollá, a fátyol anyaggá sűrűsödik és kialakul a világmindenség és benne a kollektív tudat és ami a kollektív tudat alatt formálódik, a kollektív tudatalatti.

A tudás is csak olyan, hogy van. Kutathatjuk az eredetét, vizsgálhatjuk a természetét, de ezzel lényegében nem közelítünk a valójához. A tudás, ahogy iSTeN is, állandó. A világegyetemünk -akár uni~, akár multiverzum, magában hordozza saját kezdetét és végét. Mi ennek a kezdet és vég nélküli iSTeNben létező, elkezdett és bevégződő, ~verzumban létező örök tudatnak vagyunk kivetülései. Az eGy keze nyomát viseljük. Kezdetben vala az ige, az ige iSTeNnél vala és az iSTeN vala az ige. Ha azt mondom "vala", azzal a folyamatos múltat fejezem ki, ami elkezdődött és tart. Mert tart és hat ma is.

Fent, a fejlécben van egy címer, mert nemesi családból származom. Nemes vagyok? Csak mert a családomban egyszer régen valamikor, valahol, valaki, valaki mástól kapott egy címert? Mert kapott egy nevet? Tudom mi nemesnek lenni? Nemrég valakinek elkezdtem elmondani, most elmondom itt. Mert szeretnék az lenni, mert nem vagyok az. Nemesnek lenni a nemtelen ellentéte, ez eddig meglehetősen profán. Daraboljuk a szót és nézzük meg mit jelent valójában! Mit jelent a szó? Nemes: van neme! Nyilván nem genusról, mi több, genitáliákról beszélünk, mert az a majomnak is van, ebben tehát nem különbözik. A NEM-re való képességet jelenti, ahol az IGENnek súlya van. Mert súlya az IGENnek csak ott van, ahol létezik NEM! Ahol képes az ember nemet mondani a kísértésre, a bűnre -távolodásra a teremtés (iSTeN) től.

VaN iSTeN. éL iSTeN. eGy iSTeN.

Nem lettem az utóbbi időben vallásosabb, mint ezelőtt, és ez előtt sem voltam kevésbé vallásos, mint ma. Nem lettem templomba járó, nem ismerek több imádságot és nem imádkozom többet, sem kevesebbet, mint eddig. Nem vagyok tagja, ahogy nem voltam és nem leszek szektának. Még csak furcsa csoportokba sem járok. Elmondom, amire rájövök, amit hallok és megértem.

Rájöttem, hallomásból és megértésből, hogy amit látok az bennem van, ami körülvesz az én magam vagyok, én teremtem a világot, benne a jót és rosszat és magam határozom meg ebben a magam teremtette világban sorsomat. Még akkor is, ha az örökségem eleve elrendelt csomópontok felé vezet, ha karmám mindenképp visszajuttatja ami tőlem indult el. Tudom, hogy cselekedeteink hullámokat indítanak, mint a vízbe hajított kő (az élet kövei), hogy a hullámok fodrokat vetnek és végül a magam teremtette világot megkerülve saját arcomba csapnak. Tudom. Tudom, hogy én vagyok a pillangó, a szárnycsapás, a lágy szellő és a vihar is én vagyok, ami végül felemel vagy elsodor. Része vagyok az egésznek, ami szintén csak részese egy magasabb rendű valóságnak.

Még nem tudom mit kell megélnem, mit kell megtapasztalnom, hogy megtudjam ki vagyok én, de azt tudom, hogy csak őszintén juthatok el saját belső igazságomhoz, a kozmikus igazsághoz, az isteni igazsághoz, a teremtés titkához. Úton járok és tanulok ezen a planétán, ahogy iskolapadban, ahogy az utcán. Odahajolok egy virághoz és megtanulom milyen a virágillat. Ha koldus talál meg, megtudom milyen a lemeztelenített nyomorúság bűze. És ha magam válok koldussá, megtapasztalom, megélem és megtanulom milyen koldusnak, nyomorultnak lenni, hitetlenül az elembertelenedett és istentelen világban létezni.

Tudom, hogy ha megtalálom a célomat, megtalálom a hozzá vezető utat és megtalálom a társaimat is, akik segítenek, hogy végig tudjam járni. Akik akkor is hisznek bennem, amikor én a legkevésbé sem hiszek magamban. Amikor legalul vagyok, megtanulom, hogy onnan már csak felfelé vezet az út, mert amit megtanultál, amit elértél, annál kevesebb nem lehetsz, nem fejlődhetsz vissza, nem fejlődhetek vissza.

Hosszú út áll már mögöttem és még hosszabb előttem, de tudom, hogy a képességeim velem vannak és segítenek megtalálni a helyest, a célba juttatót, az igazat és a valót. Mert tudom, hogy nincs véletlen, csak nem vélt. Mert tudom, hogy nincs hiábavalóság. Semmi nem cél nélküli és semmi nem hiábavaló.

És belül, mélyen bennem ott van minden, amire szükségem van, hogy elérjem a célomat, csak meg kell találnom, de még ez sem lehet feladat, ha hiszek benne. Ha hiszek magamban és az én istenemben. Mert amiben hisz az ember, az nem lehetetlen, ha valóban hisz benne és nem pusztán rögeszmévé válik méreggel átitatódott agyában. Mérgekkel: haraggal, dühvel és szeretetlenséggel. Pompás nyelvünk ékessége ez is. A méreg (harag, düh) belső mérgek (életet kioltó anyagok és gondolatok) eredménye.

Lehetetlen megérteni összefüggései nélkül a minket körülvevő világot. A "minden mindennel összefügg" olyan tág teret ad, ahol már értelmezhetetlenné válik a rendező elv. Annak megértése és tettenérése is szinte lehetetlen. Nyelvünk abban az áldott állapotban van, hogy (még) magán őrzi a teremtés bölcsességét. Lélek-Lélegzet. Gondolataink és a minket körülvevő világ részeinek és történéseinek kifejezése olyan pontos, mint ha maga az élő tudomány volna belé kódolva.

Életünk a SZER köré rendeződik. Szeretünk, szerelmet érzünk, szerzünk, szervezünk, szertartásokat végzünk, szeretkezünk, érzék-szerveinkkel felfogunk, szerves világban élünk, szerepet játszunk, (egy)~szerűsítünk, szerződünk, szereket és mód-szereket, meg szerszámokat használunk, rend-szerbe foglalunk, szer-intünk, szerkezeteket szerkesztünk, szerfölött szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert se szeri, se száma a végtelen szóbokornak. Szerencsénkre!

Bennem kezd összeállni egy világnak a képe, ahol a kimondott szó szerződést jelent, ahol a jó JÓ, a rossz ROSSZ, a fekete FEKETE és a fehér FEHÉR... És ahogy megférnek a színek a palettámon, úgy férnek meg személyes buborékok a habban, a fátyolban és az anyaggá sűrűsödött verzumban.

Verzum... Az egymással összefüggésben és szoros rendben álló szavak, vagy játékosan egymással kergetődző hangok, dallamot és ritmust hordozó mondatok összességét versnek nevezzük. Versum latinul verset jelent. A teremtett világ az Isten verse.

Kezdetben vala az ige, az ige istennél vala és az isten vala az ige.