Jelentem alássan, elkezdtem beszerezni az új papírjaimat. Az első hivatalos aláírásnál rutinból majdnem a régit kanyarintottam a papírosra, de megállt a lendület és olyan magától értetődően kunkorodott az új. Ez vagyok Én!

Most nincs személyim, csak az ideiglenes, a régit kilyukasztva visszakaptam, azt hittem bevonják. Visszakaptam a jogsimat is egy kis jegyzettel ellátva, hogy ha vezetni kellene ne legyen hiánya annak sem. Rendes volt a hölgy. Most csak a lakcímkártyám "igazi", úgy értem végleges. Egész olcsón megúsztam eddig. Személyi 1500.- lakcímkártya 500.- jogsi 4000.- és nem hoszabb, mint eredetileg lett volna. Az orvosi ugye... Az új személyihez készült adatlapon az szerepel, hogy állampolgárságom "Magyarország Állampolgára", jogállása Magyarországon élő magyar. Ez is sokat jelent számomra!

Mondanám, hogy ebben semmi politika, de van! Nagyon is van, hiszen ennek már rég így kellene lennie. Úgy értem, hogy meg kellett volna adni minden magyarnak az állampolgárságot -akár itt él, akár nem. Igazán büszke vagyok most arra, hogy már így van és már az én személyim is jelzi ezt a változást.

A névváltoztatási okiratot pedig azt hiszem be fogom kereteztetni és kiakasztom a falra. Más a diplomáival, "certifikétjeivel" teszi így, nekem meg ez fontos annyira, hogy lássam minden nap. Majd azt még ki kell találni, hogy hová helyezzem, de ez egy másik történet, még új lakás sincs, hogy ezen gondolkozzak.

Apropó lakáspiac. Ma is nézegettem lakásokat, de jóformán semmit nem találtam. Budapesten néztem, de igazán semmi érdekeset nem találtam. Ami jól nézne ki, az nem jó helyen van és ami jó helyen van az vagy annyira pici, vagy annyira drága, hjogy nem jöhet szóba. Aztán keresgélek vidéki házat is, hátha találok olyat, ami szóba jöhet.

Kezdem azt érezni, hogy telik bennem a tettvágy, a tenni akarás, egy magasabb lét elérése, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy nekem másokat kell segítenem ahoz, hogy magam mindent megkapjak az élettől.