Baromira úgy érzem, hogy ki vagyok purcanva. Ilyenkor legszívesebben a fejemre húznám a takarót és átaludnám az egészet mondjuk úgy április közepéig. Mág csak most ébredtem fel, de már úgy ásítozok, mintha este volna. Pedig hol van még az? Egyetlen félelmem a 12 órás koncentráció... Régen sokat csináltam de be kell lássam, kicsit megöregedtem azóta. Ma még egyeztetni kell néhány dologról.

Aztán rohamléptekkel jön a karácsony is. Eddig nem is nagyon figyeltem rá, de egy hét múlva van a szenteste. Nekünk még nincsenek készen az ajándékok, nincs fenyőfánk, még a karácsonyi hangulat sem vert mellbe.

Most pedig még egy fél órára visszabújok az ágyba...