Fél kilenc. A hajnali ébredésen, a kényszeredett forgolódáson, a tegnapi nap politikai beszédein, a saját videóim mutogatásán, a vérnyomás gyószeren és blogolvasáson túl, már a délutánra készülök. Gyűlölöm, hogy vasárnap dolgozunk. Azt még jobban, hogy talán haza sem érek még ma. Ha rajtam múlna -mondtam már sokszor... de nem múlik.

Rajtam csak az múlik, hogy befogom a pofám, és megyek vasárnap éjjel féltizenegyig robotolni. Ha én innen egyszer kikerülök, a lábam be nem teszem önszántamból soha többet. Nagyon nem bánnám, ha a kereskedelmi láncokra kirótt válságadó mellé oda tennék a szabad vasárnapot is. Azt kell momdjam, undorodom a multiktól!

Mondjuk szervezhetnénk ellenállási mozgalmat a vasárnapi munka ellen. Bemegyünk és nem vesszük fel a munkát... És a vasárnapra még csak az sem igaz, hogy amig fizetgetnek addig dolgozgatunk. Legyen szabad a vasárnap!