Tegnap felhívtam a háziorvost időpontért. Ma 10-re megyek hozzá.

Nem tudom, hogy csak valami gyógyszerért, vagy kiíratni magam. Holnap és szombaton is estére mennék dolgozni (éjjel fél tizenegyig, hazaérkezés éjfél körül). Egyrészt nem nyújtok épületes látványt, másrészt jelen állapotomban képes sem volnék végigcsinálni. Meg erőltetni sem nagyon akarom igazság szerint.

Ez a két nap elég volna, mert utána négy nap szabadom van még. Aztán egy nap négy óra, majd pihi és még egy négyórás napközben. Azt már kibírom, akárhogy vagyok.

Ma reggel beszélgettem vagy fél órát Andixxal, de ez is kivett belőlem minden tartalék energiát. Az azért elég vicces, hogy egy 30 perces beszélgetéstől elszáll belőlem minden erő. Pedig Andix nem energiavámpír. 

Szóval nem tudom hogy mit is kellene csinálnom. A betegszabiban az is benne van, hogy majd erre hivatkozva (vagy ki nem mondva, ezért) nem hosszabbítják meg a szerződésem. Aminek egyfelől nagyon örülnék, de a pénz -még ha ilyen megalázóan kevés is, de kell. Viszont nem tudnám egyedül ellátni a feladatomat a boltban. Mondjuk hangom se nem van éppen és szeretnék végre kigyógyulni ebből a kórságból. Most úgy tűnik, hogy befelé megyek, nem ki.

Már attól fáj a fejem, hogy annyit köhögök és hogy fújom az orrom. Mellé olyan aluszékony vagyok, mint egy csecsemő. A szervezetem valószínűleg tudja, hogy alvásra van szüksége a gyógyuláshoz. Addig sem a dolgaimon agyalok(?).

Az megint egy másik dolog, hogy lassan előléphetek a dél-amerikai fairtás legfőbb támogatói közé. Tegnap elment vagy 110-120 zsepi, de ma is alaposan rajta vagyok a projecten.