Nem tudom, hogy ma mennyit jelent a név. Pontosabban abban nem vagyok biztos, hogy kinek mennyire fontos dolog a névadás, névválasztás. Bár Magyarországon már a 14. század óta igyekeztek a személyeket megkülömböztetni foglalkozást, rangot vagy belső tulajdonságot jelölő névvel, csak II. József tette hivatalossá a családnevet 1787-ben.

Persze az öröklött és szülőktöl kapott neveknél érdekesebb kérdés a "művésznév", vagy egyéb magunk által választott név. A magam részéről hiszek benne, hogy a nevek valóban megjelölnek minket. Azt talán már elmesélte, hogy nekem honnan jött a Zefir de ha nem, akkor sem kezdek most bele. Most inkább arról akartam beszélni, hogy mit talltam.

199-217-ig Zephyrinus volt a Pápa... Na ez aztán meglepett. Már csak azért is, mert maga a szó eredetileg egy görög isten neve volt. Zephyros, a nyugati szél istene. Története korántsem tszi alkalmassá arra, hogy nevét egy későbbi Pápának adja örökül.

Ez a pápaság dolog amúgy is érdekes. egy olyan egyház vezetőjéről van szó, ami legfontosabb erényének az Isten szolgálatát és úgy általában is a szolgálatot tartja. Hát ehhez képest mérhetetlen gazdagságot és hatalmat birtokoltak a pápák a római államvallássá válás után a korai középkortól

"In hoc signo vinces"*

A Pápa a királyok királya, az Isten földi helytartója, minden hatalom birtokosa és gyakorlója. na jó, legalább is erre törekedtek változó sikerrel. Már az is fura, ahogy a pápaság intézménye kialakult. hagyományosan persze Pétert tekinti a hivatalos keresztény történetírás az első pápának, aki a tanítványok között az első volt. Az egész akkor kezdett masszívan félremenni az eredeti elképzelésekhez képest, amikor Constantinus rómában (313-ban) kötelezővé tette a kereszténységet. (* „E jelben győzni fogsz!” Az idézet Nagy Konstantin császár korából való, akinek álmában megjelent az Úr angyala és arra biztatta, hogy seregének pajzsain és katonáinak vértjein a kereszt jelét viselje és akkor győzni fog a csatában.) Aztán az első zsinaton 325-ben neki is láttak a kánoni dogma megteremtésének I. Szilveszter pápaságának idején.

Persze az, hogy Konstantin milyen szinten volt hívő, erősen megkérdőjelezhető. Egyesek szerint a kereszténységet csak halálos ágyán vette fel, vagy akkor sem... De a hagyomány szerint a keresztség jelével győzött.

Ha jól emlékszem, erről a témáról nem is olyan régen írtam már. Szóval erről most ennyi elég is. De az azért meglepett, hogy ilyen környezetben találkozom a választott nevemmel.

Természetközeli kultúráknál gyakran előfordul, hogy a név az emberrel együtt változik. Értem én a bürokrácia berzenkedését ezzel az azonosíthatatlansággal szemben, de megvan ennek is a logikája. Az indiánoknál győzelmek, vadászatok eredményei, nagy tettek vagy épp botlások adták az újabb és újabb neveket.

Ülő Bika, Vasfelhő, mittommi, de egy harcosnak akár három, négy neve is lehett élete folytán. A neve visszatükrözte végzetét. ma meg mintha maga a név volna a végzet. A gyerek megkapja és akármit is jelent, élete végéig hat rá. Persze most nem (elsősorban) a családi, hanem a keresztnévről beszélek.

Ma felvetődött a kérdés, hogy ha összeházasodunk, hogy legyen a névkérdés. Nekem nem okoz egyébként különösebb törést, ha a nő ragaszkodik lánykori nevéhez. Ugyanakkor nem tartom megvetendőnek azt sem, ha felveszi a férje nevét. Sokkal viccesebb a sok Béláné, Györgyné, Kálmánné... ahogy az anyáink idejében még szokás volt. Mondjuk nekem a dupla vezetéknevemmel lehetnek majd még problémák. No de majd meglátjuk.