Fogalmam nincs mi ez a leülés, de mintha elfogyott volna az üzemanyag. Néha úgy érzem, hogy mentemben elalszom, máskor meg azon kapom magam, hogy isten tudja mióta ülük és csak bámulok magam elé. És kimerültnek érzem magam. Pedig már azt sem lehet mondani, hogy éjjel nem tudnék aludni. Sőt, legszívesebben most is bebújnék az ágyaba és magamra húznám a takarót. Félig összepakoltam már a cuccot, amit a hónom alá kellene kapni és elindulni, de egyszerűen nem visz rá a lélek... Nem tudom mi ez!

Tegnap azt is elhatároztam, hogy leveszem a szekrény tetejéről a képeket és jl megnézegetem hogy lehetne folytatni őket, de odáig sem jutottam el. Nem mondanám, hogy kedvtelen vagyok, inkáűbb semmilyen. Mint ha nem is volnék befolyással a testem felett. AZt hiszem, tényleg lepihenek egy kicsit...