Amit a vallásról vallok...

Szögezzük le rögtön az elején, hogy teljesen hiteltelen összefoglaló következik, ugyanis nem vagyok vallásos. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem vagyok hívő sem, de az intézményesült vallást nem tudom elfogadni. 

Eredendően a római katolikus hitbe születtem bele, amit aztán egészen közelről kellett megismernem. Találkoztam magasztos eszmékkel, és gyarló emberekkel. Semmi meglepő nincs abban, hogy aki az eszmét közvetítette számomra, maga is gyarló volt. Igazából talán nem is nagy ennek a jelentősége, csak egy állomása a bennem fejlődő hitnek.

Úgy képzelem a világegyetemet, hogy mindenféle információk hálózzák be, át meg át szövik a számunkra felismerhetetlen ismeretek. Ezekből annyi jut el hozzánk, amennyire fel vagyunk készülve. Olyan ez nagyjából, mint a nyelvismeret. Akármilyen bölcsességeket mondanak el nekem, ha számomra a nyelv ismeretlen, így az átadott információ is értelmezhetetlen.

Valami olyat képzelek el, mint a tévében az adásszünet, ahol csak a háttérsugárzás apró hangyaserege jelenik meg. Amit a monitoron látok, az értelmezhetetlen. Talán a jelfpgó nem alkalmas arra, hogy meglássa benne az értelmes mintázatot, talán én nem veszem észre, mindenesetre amit háttérsugárzásnak nevezünk, az tele van információval.

Most aztán arról kell beszéljek, mik a rendelkezésemre álló információcsomagokból kinyerhető tudások eredője és összege. Nem lesz sem nehéz, sem könnyű feladat. Én elmondom, más meg vagy érti mire gondolok, vagy csak érteni véli, vagy nem is veszi magának a fáradtságot, hogy megértse. Persze az is lehet, hogy eleve értelmetlennek tartja amit itt össze fogok zagyválni.

Onnan kellene kezdenem, hogy kezdetben vala egy (vala)MI. Az a (vala)MI megalkotta a világmindenség boltozatát és elszórta rajta az értelem fényeit, amelyek ablakot nyitnak a magasabb szférákba. Itt lent nálunk meg fogta a marék sarat és értelmet lehelt beléje és látát, hogy amit tett az jó, és lőn az ember, akinek oldalbordájából megalkotá az embernek társát a nőt...

Nem. Nem kezdem innen, mert én ugyan nem tudok igazságot tenni az evolúció feltátlen hívei és a kreációt vallók között. Már csak azért sem, mert hajlamos vagyok elhinni, hogy az emberi test eredendően a földről származik, mig az emberi tudat meg máshonnan. Olyan ez, mint amikor szemzéssel nemesítünk egy gyümölcsfát. A hordozóba beléje oltjuk a nemesebbet. Csak az ember esetében azt is hiszem, hogy a kertész magára hagyta az ültetvényt, ami aztán -bár magán hordozza az eredendő tulajdonságait is, a beléoltott képességeket is, mégis csak elvadultak (tunk).

Ugyanakkor azt is képzelem, hogy ez talán egy a próbák során, amelyekkel a "kutató" minket tesztel, hogy elég érettek vagyunk-e tovább lépni. Igen, azt is hiszem, hogy a lényünk nem hal el a testünkkel. A valónk áttevődik ugyan egy másik síkra, de nem veszik el. És még csak azt sem mondanám, hogy nyomokban marad meg. Ezt legfeljebb abban az értelemben tudom elképzelni, hogy nyomokban marad jelen abban a fizikai világban, amelyet az egyetlen és megmásíthatatlan valóságnak képzelünk.

Gondolom azt mondanom sem kell, hogy alkalmam volt megismerkedni a kereszténységtől námileg eltérő vallási nézetekkel is. Azért tartom fontosnak odatenni, hogy némileg, mert azt tapasztaltam, hogy a megfogalmazást és néhány körülményt leszámítva a zsidó-keresztény-muszlim vallás pontos megfelelői egymásnak, és a hindu, valamint buddhista gondolatok is csak árnyalatokbnan és hangsúlyokban térnek el az összes többitől.

Nem kívánok egyik vallás képviselőjével sem vitába szálni az eltéréseket és azok fontosságát illető polémiákban. Engem sokkal jobban foglalkoztatnak az egyezések, mint az eltérések. Már csak azért is, mert ott az alap üzenet: Élj olyan életet, ami megfelel az Istened számára és a társadalmad felé is. Így biztosítod helyed a világmindenség színpadán. 

Aztán a körítés persze mindenhol más, a jót is némiképp eltérően definiálhatjuk, a jutalmat, büntetést, vagy egyszerűen ok-okozatot emlegethetünk. A lényag, ha jó vagy jót kapsz, ha rossz vagy rosszat, ha vallod és féled az istenedet és betartod az előírásait, akkor meglesz a jutalmad. Erkölcsi példákat állít elénk az isten és kísérő serege, olykor megpróbál minket, máskor bőkezűen méri a jót. 

Megint máskor pusztít, eltörli amit rossznak ítél és megteremt újra valami jót. Szövetségeket köt, segítőket küld az ártók ellen viselt harcban, és könnyebb, nehezebnb feladatokat, fejtörőket oszt. Ez mind csak megfogalmazás kérdése, sallang...

Hiszem, hogy a teremtett világunk csak egy állomás a fejlődésünkben. Hiszem, hogy a létezésünk gyöngyszemek sorozata egy ezüst szálra fűzve. Hiszem, hogy a végtelen tudás véges részét vagyunk képesek befogadni és megérteni. Abban is hiszek, hogy a fizikai valóságon túl számtalan egyéb minőségű és megnyilvánulású valóság létezik. Elfogadom, hogy a kultura és a vallás kéz a ézben járva, hol egyengeti utunkat, hol vaskos göröngyöket dob elénk. Kárhogyan is legyen, de meghatározza életünk minőségét.

Az intézményesült hitről, vallásról meg azt gondolom, hogy egy maroknyi ember személyes hatalmáról szól egy csoport felett. Minél nagyobb a csoport, annál nagyobb a személyes hatalom. Ezzel persze nem zárom ki annak lehetőségét, (maradjunk a kereszténységnél) hogy a kispapoktól a pápáig terjedő hierarchiában megvannak azok a valóban szent célokért nemesen kűzdő emberek, akik valóban megtestesítik mindazt amit tanítanak, de azt sem, hogy az emberi gyarlóság itt-ott lukat üt ezen a hittól csillogó vérten.

Hajlamos vagyok hinni abban, hogy a kapcsolatom az Istennel személyes jellegű, és magántermészetű. Minden egyéb közvetítői és beavatkozói tevékenység csak eltávolít. Persze nem tagadom meg azt sem, hogy a hívő közösségek egymást képesek hitben és anyagi valóságban is megerősíteni, növelni a személy ellenállóképességét a tévúttal szemben. Ugyanakkor mi a tévút? Hiszen minden tapasztalás összegződik és abból új lehetőség születik meg. Végső célunk ugyan azm, visszatérni abba az Isteni minőségbe, ahonnan kiváltunk, hogy próbára tegyük szabad akaratunkat.

Abban nem vagyok biztos, hogy melyik a nagyobb és erősebb börtön. A test, vagy a gondolat? Sejdítem, hogy a testünktől könyebben meg tudunk válnbi, mint a minket irányító gondolatoktól. Ebből arra következtetek, hogy a helytelen gondolatoktól kell megszabadulni ahhoz, hogy ezt az akadályt jól vegyük...