Minden nap tartogat új információkat, tanulságokat az ember számára. Ma én is tanultam valamit. Soha ne indulj el úgy vásárolni, hogy érzed, ez a nap nem a tiéd!
Tegnap a fagyasztóban kotorásztam, hogy átnézzem a készletet a "mit főzzünk holnap" című műsorhoz. Megtaláltam a múltkori, nem túl sikeres májgombócokat, amiket ideje volna felhasználni. Közben hátha megerősödött az ízük... (nem valószínű).
Mindenesetre úgy gondoltam, hogy főzök hozzá egy jó kis csontlevest. Indulás előtt összeírtam, mi kell hozzá. Összeszedtem, amit le kell vinni a szelektív gyüjtőbe, meg a visszaváltós üvegeket. Kabát fel, bélést -jól jöhet még alapon, beletettem. Fogom a cucc és indulok le. Üvegeket, dobozokat szelektívnél kiszórom, maradékkal be a boltba, visszaváltónál lepakolom és... És akkor jut el a tudatomig, hogy a bevásárlólistát otthon hagytam.
Ezzel nem is volna nagy probléma, azt azért még össze tudom szedni fejből is, ami egy csontleveshez kell, de a cetlihez tűztem hozzá az anyagi keretet is... A betétdíjból sajna/hálisten nem jön össze annyi, ami a vásárláshoz kell. cetlivel kasszához, bevált, eklézsia nevében megköszön -irány haza.
Lakásba fel, cetlit pénzt megfog, indul vissza másik bolt. Nem azért, mert az messzeb van, meg csak azért sem mennék a másikba, hogy ne nézzenek hülyének, de ebben nem lehet csontot kapni, azért mindenképp át kellene menni. Szóval busszal másikba, ott be, keres kocsi, nincs... vagy is egy van, amire ketten is lecsapnak, egyiknél sincs pénz bele, elmennek. Én meg előveszem a huszast, hogy betoljan, de kicsit meg kell húznom, hogy elérjem. Lánc kiesik, pénz nélkül viszem. Ha ezt az előttem állók tudták volna...
Leveszöldség kutakodás, nincs benne kelkáposzta, nem baj, kimarad. Irány hentes, sorvége. Kiderül, hogy az csak a sor közepe, pedig istenemre mondom, nekem a végének tűnt, mikor beálltam. Mindegy, át a másik végére. Két pult van, az egyik baromfi, a másik négylábú alkatrészekkel tele. Én a négylábúak tartóváz rendszerének egyes darabjaira ácsingoztam, oda áltam. Szomszéd pult: felvágott, három ráérő eladó beszélget vidáman, mi meg itt arra az egyre várunk, aki szorgalmasan dolgozik. Kabát rajtam, sor áll, negyed óra, hátamon folyik a víz -nem konfortos érzés.
Sorra kerülök, kérek, elteszem, megyek kassza, hamar túllenni az egészen. Most vagy baromira befűtöttek az üzletben, vagy lázas vagyok, de legvalószínűbb, hogy nem kellett volna a téli bélés. Kasszánál fizetek, pakolok, gondolkodok, nem vettem hagymát, paprikát és a csontnak is csak a felét... Én már vissza nem megyek, abból készül a leves, ami van!
Beszolda