A forraltborozás elmaradt, nem akartam még tovább rontani a helyzetet. Abból csak újabb fejfájás lenne. Ellenben két-három nagy bögre forrón gőzölgő tea igazán helyretett. Annyira, hogy most már akár a spam gyűjteményem újabb mesterművét is bátran elővettem.

Bele ugyan nem olvastam, de amikor a SPAMtárat ürítem, látom mi kerül bele. Azért szoktam átnézni, mert volt már, hogy fontos levél is oda került. Úgy tűnik, hogy a rajongóm nem bír felhagyni az üzengetéssel. Most nem a blogba okádja ki ami a lelkét marja, hanem a postaládámba. Ott persze erre megvan a megfelelő hely, az iktató. Azzal nem fárasztom magam, hogy el is olvassam, de azt láttam, hogy újabb levelet küldött.

Nem nagyon értem ezt az igyekezetet. Szép dolog a szerelem, de ez már betegség. Most komolyan  nekem kell azon gondolkodnom, hogy küldjem el finoman orvoshoz? Persze ezt is tehetném, de szerintem ez nem az én feladatom. 

Inkább elmesélek egy történetet. (Alfától "hallottam")

Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre a kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

Lopott történet, de tetszik... és most főzök egy teát, aztán kimegyek az erkélyre és megnézem, megvannak e még a lámpáink az égen...